Írások
Kinek a választása volt az Akárki?
– Az Akárkit én ajánlottam Herczeg Tamásnak, a Szabadtéri Játékok igazgatójának, amikor felmerült a kérdés, hogy mit lehetne bemutatni közvetlenül a Dóm téren. Ő a Voinovich-féle Magyar passiót szerette volna, amivel a Szegedi Szabadtéri Játékokat megnyitották 1931-ben. Az előadást akkor Hevesi Sándor rendezte több, mint 40 szereplővel. Szerintem azt elég bizarr lett volna maivá alakítani, én legalábbis nem lettem volna képes rá. Viszont 36 évvel ezelőtt megjelent az Akárki című antológia, amelyben épp a címadó darab ez az 500 éves moralitásjáték. Ez eredetileg egy holland-angol szöveg, aminek nem tudjuk a szerzőjét, Tellér Gyula fordította magyarra. Az ő fordítását némileg alakítva és rövidítve csináltunk belőle egy 1 órás előadást, olyat, amilyen a mindenkori templomtereken valaha is zajlott.
Van az Akárkinek egy ismert változata, amit a híres osztrák szerző, Hugo von Hofmannstahl írt. Felmerült-e, hogy az ő műve legyen az alap a mostani előadáshoz?
– Az ő verzióját pontosan 100 éve mutatták be Salzburgban. Egy átiratot készített maga is, lényegesen több szereplővel. A mű azóta is egyfajta tradíciója a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, magam is láttam – egy nagyon érdekes muzeális előadás. Anno Max Reinhardt rendezte, akiről Hofmannstahl éppen 1 évvel azelőtt írt egy hosszú monográfiát, így érthető, hogy egy évre rá miért pont az ő átiratában mutatták be a középkori moralitásjátékot. A Hofmannstahl-átiratból Hegedűs Géza egykori tanárunk és Kazimir Károly dramaturgja írt egy viszonylag tréfás verziót, amit aztán be is mutatott a Thália Színház. Az eredeti 16. századi műből készült változat most látható először Magyarországon. Egy biztos: nehéz találni olyan művet, ami ennyire a Dóm elé való, mint ez a középkori moralitásjáték. Viszonylag egyszerű összefoglalni: változtassátok meg életeteket, mert előbb-utóbb számot kell adni róla a túlvilágon.
A moralitásjátékot egy nagyon-nagyon széles, vallásos közönségnek játszották a középkorban. A mű erkölcsi tanítását így vagy úgy lehet értelmezni napjainkban is. Mi lehet érvényes számunkra az Akárkiből?
– Valaki megkérdezte, hogy kiknek ajánlanám ezt az előadást? Mindenkinek, aki volt már életében templomban, és azoknak is, akik még sosem voltak, végül is többféle templomok vannak a világon. A történet röviden az, hogy a Halál eljön Akárkiért. Akárki persze nem akar menni, de végül kap egy napot, hogy megbánja addigi lépéseit, s egy társat keres, aki vele mehetne. A történet végére az derül ki, hogy egyetlenegy társa lehet ezen az úton, a Jótett. Senki más - se valós, se tulajdonságként létező személy - nem tud vele menni, se az Erő, se az Öt érzék, se a Szépség, és persze a rokonok vagy a barátok is sok mindenre vállalkoznak, de nem valószínű, hogy erre az útra követni akarják vagy tudják.
Az, hogy a rokonok, barátok nem szívesen kísérik el, ez érthető, a többi tulajdonság az öregedéssel sajnos elmúlik…
– Miért sajnos? Ki akar háromszáz évig élni? Aki szépen végigéli az életét, mint egy rendes indián törzsfőnök, az egészen nyugodtan megy át a másik oldalra. Nem mindenki jut el odáig, hogy ebben a belenyugvásban menjen át. Akárki a mi előadásunkban is húsz év haladékot kér még egy gyors fejszámolás után, hogy rendbe tehesse az eddig végzett dolgait, de pont arra mutat rá a középkori szerző nagyon pontosan, hogy nem nagyon lehet ez ügyben megváltoztatni az Úristen akaratát.
Ebben a moralitásjátékban Akárki elnyeri jutalmát, hiszen a Mennybe jut.
– Azt a jó tanácsot sugározza a mű, hogy próbáljatok meg jót tenni, mert ez az egy útvonal vezet fel mindannyiunkat a Mennybe. Hogy ez mennyire konkrét, mennyire átvitt értelmű, ez kinek- kinek legyen a saját hite szerint.
Hogyan állt össze az előadás szereplőgárdája?
– A két főszerepre két Kossuth díjas színészt hívtam. Akárkit Zsótér Sándor alakítja, aki alapvetően rendező, és nagyon örültem, hogy ő is úgy gondolta, hogy rá írták ezt a szerepet. Akkor jó, ha nem kívülről játssza el, hanem megtörténik vele a dolog. Ez nála nagyon így van. (És nyilván az is jó, amikor a hóhért akasztják, ez önmagában is egyfajta öröm!) A Halált és a Bölcset Hegedűs D. Géza játssza. Ő a párja ennek az Akárki nevű főhősnek, aki – mint a neve is jelzi - bármelyikünk lehetne. A szereposztás amúgy egészen pontosan képezi le azt a színházi helyzetet, amiben itt 2020 táján vagyunk. Egykor a középkorban is voltak olyanok, akik abból éltek, hogy faluról falura jártak mint vándorelőadók, olykor vándorprédikátorok, ugyanakkor egy-egy ilyen előadás alkalmából többen csatlakoztak hozzájuk az adott közösségből, akik alkalmasnak bizonyultak a játékra. Ez itt többszörösen így van. Nagyon érdekesen egészítik ki egymást a nagy rutinnal játszók és az alternatívnak hívott színpadokról érkezett többiek – kb. fele-fele arányban - az előadásban, tehát színészek és másképp színészek dolgoznak együtt. Sorbán Csaba és Gidró Kati a Szegedi Nemzeti Színházban játszottak 10 éven át – legutóbb Asztrov doktort és Jelena Andrejevnát a Ványa bácsiban. Egyébként Zsótér Sándor rendezett itt egy Bulgakov Menekülést pár éve, ahol szintén ott volt Sorbán és Gidró, meg Farkas Andi is játszott a Szegedi Nemzeti Színházban. A többiek - Balog József, Kosztolányi József, Farkas László Róbert - a helyi alternatív szcéna meghatározó erői. Ha nem csináltunk volna velük a REÖK Stúdiószínpadán egy Übü királyt, aminek a szövegkönyvét én írtam, valószínűleg más lett volna a szereposztás. Egyébként Gidró Kati Hegedűs D. Géza osztályába járt a Színművészetin és Zsótér is tanította. Ezek az összefüggések érdekesen egészítik ki egymást.
Nagyon eszköztelen az előadás.
– Nagyon is eszközös! Kiírtuk a plakátra is, hogy Schulek Frigyes, a Halászbástya tervezője a látványtervező és az egyik kollégája, Foerk Ernő. Benedek Mari tervezte a jelmezeket. Nagyon szeretem, hogy nem mentünk át egyfajta stilizált reneszánsz 16. századba, hanem látszólag egyszerű, az összefüggéseket nagyon világosan felmutató ruhákban játsszák el a darabot a színészek. Sztravinszkij a zene – elég jó szerző. A térbosszantó elemek pedig korábbi előadásaimból öröklődtek át ide a valóban üres színpadra. Mindenki, aki valaha rendezett Szegeden, szerintem vágyik arra, hogy legalább egyszer a Dóm téren is csináljon valamit. Nem hittem még két éve, hogy ez valamikor is megvalósul, és lám.
Lesznek még további előadások?
– Herczeg Tamás igazgató már jelezte, hogy jövőre az Akárki lehetne a Szabadtéri Játékok nyitánya. Salzburgban is évente bemutatják szertartás jellegűen a művet, miért ne lehetne ezt itt is? Többen látnák, mint adott esetben egy huszonötször eljátszott szobaszínházi produkciót. A társulat bizonyosan örülne neki. Egy nagyon jó munkán vagyunk túl, ami sokkal érvényesebben hozott minket egymáshoz közel, mint az normálisan elvárható. Ebben néhányunknál közrejátszhatott a járvány miatti kényszerű pihenő is, de másoknál inkább az a lelkesedés, hogy azokkal játszhatnak együtt, akiket felsoroltam. Öröm volt csinálni ezt az előadást!