Írások
Ismerted a filmet?
– Nem láttam, csak később néztem meg. De a mi előadásunk elsősorban nem is a film után készült, hanem az az alapján 1968-ban született Broadway musical után, aminek Promises, Promises ( Ígéretek, ígéretek) a címe. A szövegkönyvét Neil Simon írta, a zeneszerző Burt Bacharach volt. A filmnek, illetve a musical-nek az összeollózásából született meg végül a mi előadásunk. Azért nem lehet mondani, hogy a musicalt adjuk elő, mert a dalok kb. fele került csak bele a mi produkciónkba, tehát azt mondanám, hogy egy prózai előadást játszunk, amiben vannak dalok. Van egy történetszál, amit elmesélünk, s azokat a lelki állapotokat erősítjük fel zenével, amelyeknél az érzelmeket közelebb akarjuk hozni a nézőkhöz. A zene nagyon hatásos tud lenni, és szereti a közönség, úgyhogy próbáltuk a helyes egyensúlyt belőni.
Van egy híres dal, amibe kétszer is belefogsz, aztán abbahagyod. Reméltem, hogy a végén teljes egészében elhangzik, de nem.
– Igen, a darab elején, mikor Chuck, a biztosítási alkusz meglátja a vele egy társaságnál dolgozó Frant, azt képzeli magában, hogy a lány szerelmet vall neki. A musicalben végigmegy a dal, de mi úgy gondoltuk, hogy mivel ez csupán Chuck víziója, elhessegeti ezt a hamis érzést. Ezért csak elkezdem a számot, amit amúgy mindenki ismer (Gyere és szeress – ez a refrén szövege). Később felhangzanak belőle többször is részletek, tehát megpróbáltuk a szituációkhoz alkalmazni a zenét, és nekem ez így nagyon tetszik.
Amit még nagyon fog szeretni a közönség a Legénylakásban, az a darab humora. Jól megírt, frappáns a szöveg (fordította Radnai Annamária, a dramaturg Baráthy György), sokat lehet nevetni rajta.
Kicsit sírunk is benne, kicsit nevetünk. Az alapszituáció vicces – kölcsönadni a lakást szerelmi légyottokra a szakmai előmenetel reményében - , de azért itt komoly dolgokról van szó: megcsalásról, reménytelen szerelemről, meg arról, hogy mennyire illik össze két ember. Ki az, akit becsaptak, ki az, akit kihasználnak. Tehát a történetben sokszor fájdalmas szituációk vannak, s ezeket a humor oldja fel.
Hozod is jól a humoros jeleneteket. Ez akkor is így van, ha lemész a színpadról?
– Szerintem én egy nagyon vicces lány vagyok. Szeretem a humort, benne van az életemben, és szerencsére olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik értik, értékelik ezt, és hasonlóan léteznek a világban, mint én.
A Centrál Színházban játszol még a My Fair Ladyben, a Mr. Higginst alakító Alföldi Róbert mellett te vagy Eliza Doolittle. Ez egy abszolút sikerelőadás, miben vagy még benne?
– Van egy felolvasó est is, a Love Letters (Szerelmes levelek), ami egy különös színmű, egy férfi és egy nő öt évtizedet felölelő levelezése. A szerző, A. R. Gurney eredeti szándékai szerint a leveleket minden este más-más színészpáros adja elő, így én is mindig más-más partnerrel együtt olvasok fel.
A Centrál mellett a Hatszín Teátrumban is játszom a Varsói melódia című előadásban Adorjáni Bálinttal, azzal a darabbal az országot is járjuk. A Katona József Színház Sufnijában Kocsis Gergővel visszük a Prostitúció című kétszereplős darabot, és februártól a Madách Színházban újra műsoron lesz a Once, amit már ősszel bemutattunk. A Lányt alakítom, ami elsősorban egy nagyon szép prózai szerep, talán ha két dalt énekelek benne.
A repertoárodból nyilvánvaló, hogy mívesen megcsinált, a széles közönséget megcélzó előadásokban szerepelsz. Nem láthatunk nagy tragikus szerepekben.
– Amíg társulathoz tartoztam, bejártam én nagy drámai íveket is. Valószínűleg a szabadúszással együtt jött, hogy most már leginkább olyan szerepeket vállalok el vagy olyanok találnak meg, amik sokkal közelebb állnak ahhoz, amit én képviselek vagy tudok eleve. Legyen benne drámai játszanivaló, humor, zene. Erre kiváló példa a Legénylakás, és ugyanezt gondolom a My Fair Ladyről is. Ezek nemcsak bohóckodások, hanem a humoros tartalommal valaminek a mélyére is szeretnénk rálátni. Olyanok, amilyen az élet. Az élet is annyira bonyolult, amennyire összetettek ezek a színdarabok. Úgyhogy én nem kategorizálom úgy a színházat, hogy zenés darab vagy dráma vagy vígjáték. Annak örülök, hogy olyan darabokban játszom, ahol ez mind fellelhető.
El vagy most köteleződve bármelyik társulathoz?
– Nem, szabadúszó vagyok. Amíg társulathoz tartoztam, addig nagyon nehéz volt a koncertjeimet egyeztetni, most ez egy fokkal könnyebb. A koncertezés jól beindult, járjuk az országot Hrutka Róberttel és zenekarával. Elkezdtek külföldre is hívni minket, felléptünk már Moszkvában, Nyizsnyij Novgorodban, nemrég voltunk Bécsben. Nem mindenhová jutunk el teljes zenekarral, tehát duóban, trióban is fel szoktunk lépni. Két lemezem jelent meg eddig. 2013-ban a Keresztül Európán, amelyen ismert dalokat éneklek, és 2017-ben a Holdjárat, aminek a számait közösen írtuk Hrutka Robival. Most kaptunk meghívást Vilniusba és Romániába is. Az Arénában december 28-án a Budafoki Dohnányi Zenekar karácsonyi koncertjén énekelek, aztán január 1-jén újévi dupla koncertet adunk az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral Székesfehérváron, majd 3-án Kaposváron, s izgalmas lesz a február 21-i fellépésem is a Cziffra Fesztiválon, amelyen Sárközi Lajos prímás, valamint Bényei Tamás és Hot jazz Band fognak kísérni.
Neked melyik fontosabb: színésznőnek vagy énekesnőnek lenni?
– Mindkettő ugyanolyan fontos. Általában az a szempont, hogy olyan feladatot kapjak, ami számomra is érdekes. Hogy vajon meg tudom-e ugrani? Vagy el tudom-e magamat képzelni benne? Nagyon fontosnak tartom, hogy egyre több olyan emberrel dolgozzak, akikre felnézek és tudok tőlük tanulni.