Szép Ernő költészetét Kosztolányi "csodálkozó lírának" nevezte. Művészalkatának legfőbb vonása: a nosztalgikus vágy, amellyel az életet ábrázolja, némi groteszk bájjal fűszerezve, és mégis meg tud maradni a realitás szilárd talaján; van benne elég bátorság, hogy bevallja az illúziók csődjét, s az elvesztegetett álmokat megértő melankóliával enyhítse.

A Patika helyszíne egy sosem volt magyar vidéki város, Laposladány, amelynek kaszinójában a helyi intelligencia: a jegyző, a tanító, a postamester, és a földbérlő Borgida úr kártyáznak. Bál készül, a fővárosból érkezett fiatal patikussegéd, Balogh Kálmán érkezik a patikus feleségével. A fiatalember mulatni, táncolni szeretne, de nincs kivel... A mulatság a nők kizárásával történik, majd eszeveszett dorbézolásba torkollik. A cselekmény bonyolódik, Kálmán beleszeret a patikusnéba...

A három felvonás három életterületet mutat be, de egyik sem kecsegtet hiú reménnyel, hogy itt bárki is jól érezné magát, aki kicsit többre vágyik. Balogh Kálmán a szépreményű patikussegéd nagy tervekkel érkezik a fővárosból, de hamar rájön, hogy itt még kevesebb esélye van a boldogságra, mint egy rohanó nagyvárosi forgatag "körutazásában", és lemond ezzel a vele született romantikáról. Főleg azután, hogy egy fogfájásban sorsszerűséget lát, és csak későn veszi észre, hogy fantáziája "ínycselkedett" vele.

A darab a vidéki értelmiség kilátástalanságáról, a dzsentri világ álromantikájáról fest szelíden gunyoros képet. Szép Ernő nem tagadja meg költő voltát: a líra, a realizmus és az irónia jól keveredik ebben a poétikus, szórakoztató színműben.