Évenként más évfolyamtársuk élete köré bogozzák a lazán frivol, rögtönzésnek látszó, elfogulatlanul könnyed estéket. Idén Szandtner Anna van az étlap elején. Ő a főétel. Valóságos és fiktív életrajzával. Múltjával és hetven éves kori futurológiai előretekintéssel. Autón jön a színre, jókora tömött farral, keblekkel, bicegve vonul táncversenyre, mint magyar-spanyol matuzsalemma.

Szandtner Anna otthagyta a színészetet. Nem mellőztetése miatt. Nem bukásai után. Úgy könnyű. Szandtner sikerrel működött. Főszerepeket játszott. Mégis: vette a kalapját és maradt. Szabatosabban szólva: felmondott a Katonának, játszott szerepeit visszaadta. Kiment a kapun. Elment spanyol nyelvtanárnőnek. És a Tűztérben visszajött spanyol önálló esttel. Visszavonult a színészettől. Mindazonáltal időnként fölbukkan előadásokban. Tett róla, hogy kedvezőtlenebb helyzetekben játszhasson. Sok akaraterő szükséges az önsors rontáshoz is. Megfeneklik az előmenetel, csak akarni kell. Mindenki jogosult rossz helyzetbe hozni magát szabadsága érdekében.

Tudjuk: nincs nélkülözhetetlen ember. Mindenki pótolható. Sokat esik a színvonal, de a nézők mindent kibírnak.
Milyen Szandtner Anna?

Szőke naiva. Nem a drámai Barbie-babák közüli. Szőke, de okos. Haját hátrasimítva hordja. Szőkesége talán sosem látott fodrászvasat. Elképzelhetetlen Szandtner kibodorítva, loknikkal.

Szépsége nem köznapi szépség. Eszes és zavarba ejtő. Kinéz a színpadi tömegből a nézőkre, nem nála van a szó, de nála a kifejező erő. Kinéz, nem a nézővel kokettálón. Inkább felelősségre vonóan. Mindenképp szigorral. Azt firtatja, mint ítélik meg a nézők a bemutatott tényeket. Szeme – mondják is - kék. Simogatás helyett acélosan beléd hatol. Kihív. Számon kér.

Alulról néz, ha a színpadról szembe néz. Egyszerre tud szeme közé nézni az egész közönségnek.
A Szandtner-szoáréban részt vesz az egész egykori Máté-osztály. Czukor Balázs remekül előad orra alól egy spanyol slágert; a csóróságára ráduplázó Száraz Dénes, a színészparódiával kitűnő Fenyő Iván, a futball labdával nyitányt dekázó Mészáros Béla, a gyilkos humorral egy undok, lelketlen, pöffeszkedő asszisztenst kifigurázó Kovács Patrícia; az önmaga elhízott mását elhízottan játszó Mészáros Máté; Máthé Zsolt, aki trombitál is, Járó Zsuzsanna, a lomha Vajda Milán ; Jordán Adél csillog, szikrázik, kigyullad, ha színpadon lehet. Van az estében egy magánszáma: legyezővel kezében változatos némajátékokkal válaszol a feltett kérdésekre; Péter Kata, Gál Kristóf, Dömötör András, ő felismerhetően utánoz rendezőket, köztük osztályfőnöküket.

Izsák Lili növényekkel szelídítette játékossá a morc betonhangárt.

A bájos színházi este túllép Szandtner zenés életrajzán. A színészetről vall könnyed játékossággal. Tréfái mögött sértettségek, szorongások, defektusok. Vidám szomorúsággal megjeleníti a színháziparban dolgozók kettőségét. Hősiességüket és törpeségüket. Szent elhivatottságukat és munkakerülési vágyukat. Diadalaikat és megszégyenítő, krajcáros köznapjaikat. Dicsfény és haszonlesés. Kevélység és megalázottság. Királyi ragyogás szolgai engedelmeskedésből.

Megragadó színházi este.