Tirana egyik külvárosában egy vendéglő reklámtáblájának neonfénye egy család történetét világítja meg. A cégér fénye mellett bekövetkező váratlan esemény döntő hatással van Mario életére. Évekkel később, már felnőttként, Mario Banushi rendező, aki éveken át utazott Görögországból Albániába, hogy láthassa a családját, és hogy visszatérhessen a családi vendéglőbe, most ugyanezt a táblát Tiranából Athénba viszi, és a színpadon megteremtett világ középpontjába helyezi. Előadásában saját emlékeit és nosztalgiáját osztja meg a közönséggel, tudatosítva nemrég elhunyt édesapja hiányát, aki a taverna egykori szakácsaként és tulajdonosaként estéről estére fogadta a vendégeket.

Az előadás folyamán a fénytábla érzelmek egész sorát tárja elénk, az elhallgatott érzések, emléktöredékek dalát, a kimondatlanul maradt dolgok költészetét. A tábla megtestesíti az apjától, a kocsma titkainak őrzőjétől való mély búcsút, és – az évek múlásával járó egzisztenciális rejtélyek közepette – a felnőttkor meleg ölelését.