Mondják, a nő, ha nem is tudja, mit akar, azt is nagyon akarja. No, nem kell mindjárt túlbonyolítani a dolgokat, hiszen Szerb Antal is megmondta már, hogy a nők mind egyformák: csak az egyik ilyen, a másik olyan. A megoldóképlet szintén egyszerű hozzájuk, mindössze két módja van, hogy bánni lehessen velük – csakhogy egyiket sem ismeri senki. A férfi és nő közötti kapcsolaton elmélkedve Karinthy Frigyes is eljutott a legegyszerűbb kérdésig, hogy ugyan: „Lehet-e őszinte barátság férfi és nő között…”, s ha, „igen vagy nem és ha igen, miért nem?”

Mindannyian ismerjük a fentiekhez hasonló szellemes aforizmákat a női lélek és természet sajátosságairól. A beregszászi színház kabaré-előadásával nem vállalkozik arra, hogy rendet tegyen a kérdésben, hogy feltárja a női lélek állítólagos kiismerhetetlen rejtelmeit, vagy hogy bizonyítsa a női jellem elvitathatatlan jegyeit, ahogy nem ad jól bevált receptet sem a különbözőségek kezelésére. Sokkal inkább ízelítőt nyújt az emberi természet sajátosságaiból, az élet tipikus, sokszor nevetésre ösztönző szituációiból, amelyek fölött végigtekintve nyugtázhatjuk: akárhogy is igyekszünk elrontani, az élet mégis lehet szép.

A történetek színreviteléhez a műfaj nagyjai közül Gábor Andor (Rosszkedved van, papa?), Heltai Jenő, Karinthy Frigyes (A sarkutazó; Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús…), Lőrincz Miklós (Úrinő a zongoránál), Molnár Ferenc és Rejtő Jenő (Herkules bonbon) írásait hívják segítségül népszerű dallamok kíséretében.