Az emberben a történet végén, amikor egy aión lezárul, a személyes tudat elhomályosodik, és az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép. A kollektív pszichébe süllyedt ember tömeggé válik. Primitívvé lesz, vagyis elkezdődik a lelki visszafejlődés kései történet-előttisége.



A tömeggé vált ember abba az állapotba merül alá, amelyben a logikus gondolkozást, a világos és szabatos, értelmes józanságot elfelejti. A kozmikus ősharmóniával fenntartott kapcsolata megszűnik. Az értelem elborul. A primitivizálódás, más szóval a kollektivizálódás az ember egyéni létét elnyomja, és helyébe a tömeg életét teszi. Mérlegelés nincs, az intelligencia eltűnik, az ítélőképesség elhomályosodik, az ízlés, szellem alászáll. Ehelyett felmerül az ingerlékenység, irigység, hisztéria, szenvedély, hiszékenység, névtelen félelem, indokolatlan bámulás és gyűlölet, babona és bálványok. (Hamvas Béla: A Vízöntő)

„Zambrzycki Ádám testalkata nem átlagos, arcberendezése nem mindennapi: ez a kortárs táncos feltűnő jelenség. Vékony, de izmos test, tar koponya, óriási szem; olyan, mint egy mesefigura. Ki tudja, talán a jóga teszi meg a Buddhista Főiskola: rendre a legellentmondásosabb szerepeket viszi mások koreográfiáiban. Mozgása cseppfolyós, ugyanakkor kemény, (…) tragikus és komikus, lírai bohóc; Buster Keaton-i figura.

Jó ideig a Frenák Pál Társulat szólistája volt.”

(Sisso www.kultura.hu)