Borbolya, a szomorkás vénkisasszony így sóhajtozik magában: "Bárcsak lenne egy gyermekem, még ha csak akkora is, mint a hüvelykujjam!" Sóhaja meghallgattatik, és ripsz-ropsz érkezik Hüvelyk Matyi, aki aprócska, de eleven és akaratos. Azt kéri anyukájától, hogy éjszakára rakja ki az udvarra, és reggel majd erős, világhős férfiként tér vissza. De az ajtót, bármi is történjék odakint, semmiképpen ne nyissa ki. Vajon zárva marad-e az az ajtó? Vajon mi történik másnap reggel? Sikerül-e Matyinak legyőznie önmagát, a rátörő nagyzolási vágyat? Miként válik hőssé Hüvelyk Matyi? Nos, ezt most nem árulom el.