A halottak eltemetése létfontosságú. Ez megkérdőjelezhetetlen. De mit kezdünk azzal az abszurd döntéssel, hogy tilos eltemetnünk a halottunkat? Mi történik akkor, ha a hatalom önkényesen úgy dönt, hogy mától ő az isten? Hogy parancsa szentebb a természet és az erkölcs törvényénél? Antigoné válasza egyértelmű: törvényesen vagy sem, a halottat el kell temetni. Még akkor is, ha az önkényuralom halálbüntetéssel válaszol e cselekedetre.

Antigoné számára testvére eltemetése az isteni törvények természetszerű követését, a szeretetből fakadó kötelesség teljesítését jelenti. Kreón számára ennek megtagadása, a hajthatatlan ragaszkodás saját döntéséhez csupán erőfitogtatás. Azzal viszont nem számol, hogy az istenek megtorolják a sérelmeket, és áldozatokat követelnek. Mire meggondolná magát, megátalkodottsága halálba kergeti fiát és feleségét. Bukása elkerülhetetlen. Sőt szükségszerű, hiszen csak így állhat vissza az általa felbolygatott világrend.

2455 év telt el a darab megírása óta. Az erkölcs és a hatalom viszálya azonban azóta is töretlenül időszerű és friss témakör, amellyel szembenézni nem csak a rendező, hanem a néző számára is kihívás.