Három nap az élet.

Két gyűlölködő család. Egyazon város lakói. Egyazon hazáé.

Vasárnap reggel verekedés a piactéren, este a Fiú és a Lány egymásba szeretnek a bálban. Éjszaka örök szerelmet vallanak, hétfő reggel a Fiút párbajra hívja a lány unokabátyja. Hétfő délben összeházasodnak titokban, a Pap segít. Hétfő délután a Fiú legjobb barátja halott – leszúrja a Lány unokatestvére –, a Fiú megöli a tettest a nyílt utcán. Száműzik.

Hétfő éjszaka nászéjszaka, kedd hajnalban a Fiúnak menni kell száműzetésbe. Kedd reggel eldől, hogy másnap a Lányt a szülei erőszakkal hozzáadják a Herceg unokaöccséhez. Kedd délután a Pap „mérget” ad, egy ki nem próbált szert, aminek a hatását ő sem tudja, csak sejti. Este a Lány megissza. Szerda reggel halott. Csak tetszhalott ugyan, de a családja számára teljesen az. Vagy már hétfőn is az volt? Amikor titokban hozzáment ahhoz, akit maga választott magának, szülői beleegyezés és áldás nélkül? Ahhoz, aki épp a gyűlölt család utálatos kölke? Szerda délután a lányt eltemetik. Szerda este a fiú megtudja, hogy szerelme halott. Mérget vesz magának, igazit, és nyeregbe pattan, meg sem áll felesége kriptájáig. Szerda éjszaka megöli a sírnál virrasztó hercegi sarjat. Aztán megöli magát. A lány felébred a tetszhalálból,és holt szerelme láttán öngyilkos lesz. Csütörtök hajnalban a két család kibékül. Jövő nincs. Béke van.

Három nap az élet.

Egy világban, ahol a gyűlölet az úr és az erkölcs álarcába bújtatott önérdek, ahol az apák tulajdonosai a lányaiknak és feleségeiknek, ahol az a boldogság, ha beházasíthatod gyermekedet a hatalomba, ott a kölkeink csak hazudni tudnak nekünk. Mi mást tehetnének? Muszáj nekik. Megtanulják idejekorán, hogy nem az igazat akarjuk hallani a szájukból, hanem azt, amit elvárunk, amit igaznak akarunk tudni a világról. A mi csodás, erkölcsös és hittel teli világunkról. Megtanulják, hogy a hazugság az élet igazsága, és titokban próbálnak meg önmaguk lenni. Igaznak lenni és őszintének. Aztán belehalnak a próbálkozásba, mi pedig – jó szülők módjára – megsiratjuk őket. Végre teljes joggal sajnálhatjuk magunkat, mi vesztesek. Álszentek. Még a gyászunk sem igazi.

Ám a hazugság nem három nap, de egy egész élet.

Rómeó és Júlia. A többi, néma csend.