Háy János a kortárs magyar irodalom tudatos írója. Szinte minden bekezdése másképpen végződik, mint várnánk, mint az a hagyománnyal a fejünkbe épült. Hőse, a Gézagyerek egy falusi kőfejtőben dolgozó autista srác, akinek egész nap nincs más dolga, mint figyelni. Várja, hogy beavatkozhasson, megnyomhassa a piros gombot, mellyel leállítaná a gépsort - de nincs hiba, nem jön a hiba. Mit lehet ilyenkor tenni? Talán maga csináljon? Kemény kérdés ez. Megbecsülik a munkáját, szeretik, sőt, a helyi kocsma veteránjai, a kőfejtő régi iparosai is befogadják maguk közé. Hogy ez előny-e vagy hátrány, az már más kérdés. Szeretnék azt hinni, a Gézagyerek a hiba. De lehet, hogy ők. Mivel azonban soha nem történik semmi, a fiú a kezdeti lelkesedés után egyre rosszabbul érzi magát. Esténként megpróbál elvegyülni a közösség férfitagjainak társaságában, de „hibás” volta és a humorérzék teljes hiánya tragédiába sodorja.