Miért tartják boszorkánynak, elítélendő személynek azt, aki nem fogadja el gondolkodás nélkül a társadalom sokszor formális szabályait, ráerőltetett hazugságait, miért mutat rossz példát az, aki más, mint a többi, aki meg akarja fejteni a titkokat, aki csak azt az igazságot

fogadja el, amit a saját lelki szűrőjén átenged. Ez a fajta szabadság szembekerül a mindenkori hatalommal, de a hatalom fő képviselője, a „nagy” fejedelem éppen az igazságkereső boszorkányba szeret bele,aki a lelkét is eladná a szerelemért.

A fejedelem is el kell adja a lelkét a hatalomért?

Miért nem fér össze igazság és hatalom?

A hatalom vagy a szerelem rabjának rosszabb lenni?

A hatalom csak akkor tudja megvédeni, ha elengedi.

Mindennapi emberi kapcsolatra vonatkoztatva a dráma a hűségről szól, a társról, aki a párja álmainak és életének őrzője még akkor is, ha ez hálátlan vállalásnak tűnik.