„Karaokesztár a peremen!!! Ez a show egyedülálló kezdeményezés, hiszen még sohasem volt példa arra, hogy egy ilyen picinyke és szegény határmenti falu, mint a miénk, egy ilyen nemes és nagyszerű vállalkozást valósított volna meg. Ez az esemény méltó módon járul hozzá a mindössze 300 lelket számláló település erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez! Legyenek velünk! Szurkoljanak nekünk!!!”



Ezzel az üres, szánalmasan ismerős szöveggel próbálja meg eladni a vidéki tévéshow szervezője a mai médiára oly jellemző olcsóságok egyikét a falubelieknek. Brestyánszki Boros Rozália drámája erősen ironizálva, de kegyetlenül teszi fel kérdéseit: mi történik akkor, ha a modern kor váratlanul tör be vívmányaival – mobiltelefon, tévékamera, laptop, skype – egy falucska egyszerű lakóinak megszokott életébe. Zavar, félelem az újtól, értetlenség és meghasonlottság. Miért nevez be, magát nevetségessé téve, boldog-boldogtalan egy lehetetlenül gagyi tévés vetélkedőbe a fődíj ígéretén kívül, mely számukra elképzelhetetlenül nagy összeg, háromszázezer forint. Hogy történhet meg, hogy valaki épp háromszázezer forintos számlát roamingozik össze a fia által küldött laptopon anélkül, hogy ismerné annak a működését? Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra ebben a különös darabban, és mennek el könyörtelenül, tehetetlenül egymás mellett. Az erkölcsi és gazdasági fellendülésből végül semmi se lesz. De mi marad utána a csalódáson, a kapcsolatok lehetetlenségének felismerésén túl?