Rejtő Jenő neve kétségtelenül nagy húzóerőnek számít. A Vesztegzár a Grand Hotelben az egyik legkedveltebb és legismertebb regénye, most pedig a Nemzeti Színház után a Békéscsabai Jókai Színház is színpadra adaptálta, mégpedig Szente Vajk rendezésében.
Ha egy regény színpadi átdolgozásáról van szó, az sok kérdést felvet az adott mű rajongói körében, pláne egy olyan klasszikus esetében, mint a Vesztegzár a Grand Hotelben. Egy dolgot már az elején érdemes leszögezni: aki egy az egyben a regény cselekménysorozatát látná viszont a színpadon – esetlegesen néhány elhanyagolható részlet kihagyásával –, az csalódni fog. Valóban a Jáva szigetén található Kis Lagondán játszódik az esemény, mégpedig a Grand Hotelben. Van vesztegzár is, pizsamás idegen lámpaernyővel a fején, van egy eltökélt nyomozó, sőt, bubópestises beteg is.
Csakhogy van itt még töménytelen mennyiségű zene, tánc, és persze a poénok végtelen kavalkádja. A regény szövegét Hamvai Kornél ültette át színpadra, míg a dalszövegekért Varró Dániel munkáját dicsérhetjük. Egy újabb leszögeznivaló: aki nem szereti a Rejtőféle nyelvi humort, az se menjen a színház közelébe, ugyanis a musicalben ezek hatványozottan jönnek elő. Ez kétségtelenül nagy hátrány a regénnyel szemben, mert amíg olvasás közben az ember tarthat egy kis szünetet, hogy kinevesse magát, itt már érkezik is a következő poén, csak győzzünk felkészültek maradni.

Aki az előadás előtt rápillant a szereposztásra, annak minden bizonnyal kerekedni fog a szeme. A legfeltűnőbb Maud kisasszony nevének hiánya. Nem kell megijedni, benne van a darabban, csak Léni Jörinsre lett átkeresztelve. Bár a regény főhősnője egy hidegvérű, higgadtan profi fiatal hölgy, Léni inkább egy szerelemre éhes szende naiva. A Gubik Petra által megformált karakter bár egészen eltérő a regényben megismerttől (így már az átkeresztelés is helytálló), mégis abszolút szerethető figura, aki remekül illeszkedik abba a káoszba, ami az események kusza láncolatából kialakul.

Ursina Petrovna teozófusnő és aggszűz személye szintén ismeretlen volt számomra, úgyhogy felütöttem a regényt, majd egy hangos „Úristen”-nel konstatáltam, hogy kik ő. Nem, nem elírás, ugyanis a Komáromi Anett által megformált karakter három regénybeli szereplőből lett összegyúrva: Olga Petrovna bárónő és Ursuna Hugersheim özvegyasszony a nevüket adták, míg Helga Jörins a foglalkozását. (Utóbbi ráadásul a főhősnő számára a családnevét is kölcsönadta.) Így lehet ütni három legyet egy csapásra, azaz hogyan oldjuk meg, hogy sok mellékszereplőt egyszerre juttassunk főbb szerepbe? Ettől függetlenül voltak személyek, akik teljesen kimaradtak a darabból, például Sergius herceg.
Odette Defleur csak kétszer bukkant fel a regényben, egyszer csak említés szintjén, de a Jókai színpadán egy igazi femme fatale-ként tündökölt Szorcsik Viktória jóvoltából. A belga direktrisz és a reménytelenül szerelmes pincér, Martin (Csomós Lajos) egyfajta bűnbandaként működtek a hotel falai között, így őket különösen szerencsétlenül érintette a vesztegzár.

A szerzetes (Katkó Ferenc) is előtérbe került, mi több, a papi öltözék csak egy szélhámos álcája volt. Hosszasan lehetne még boncolgatni a szereplőket, főképp, hogy a főszereplőkről, Félix Crickley-ről (Vadász Gábor), Vangoldról (Mészáros Mihály) és a Sherlockos pólóban feszítő Elder felügyelőről (Tege Antal) még szó sem esett, de igazából kár a szóért, ugyanis pontosan azt nyújtották, amit a néző elvárt. Mi több: tyű!
Összességében a darab is remek kikapcsolódást nyújtott, csak úgy, mint a regény, bár itt teljesen magától értetődő volt, ha elhangzott egy dal a banánoxidról, vagy ha táncos lányok bukkantak fel a semmiből, akár a főbb szereplők utasítására is. Egy humoros darabot láthattunk, ami még önmagát is parodizálta.