Mottó:

“Felháborító az emberek közönye, az embertársaik iránti semmibevétele”

                                                    (beszélni nem tudó politikus)



„Ha nem lett volna olyan szomorú ez a dolog, nevető kedve támadna az embernek ilyen hülyeség láttára, de a szörnyűséges következmények elfojtják bennünk a nevető ingert és borzadva gondolunk arra, hogy ilyesmi is csak a magyar Ázsiában történhetik meg.” (Népszava, 1910)



A 40! avagy Véges élet alkotó csapata elérkezettnek látta az időt, hogy újabb szórakoztató előadással nyomassza az embereket, ezúttal Pedro Almodóvar által jegyzett Eszeveszett mesék című film alapján inspirálódva.



A négy alkotó így foglalta össze előadásuk lényegét:



A túlélés rémisztő lehetősége feslik föl egy közélet sújtotta kis ország láthatatlan berkeiben, ahol a mindennapok megtört mártírjai halnak elfuserált névhalált az eljövendő múlt újjászülető romjain.

Fuldoklók tengere a közönyösen cikázó nyílt vizen, akik kétségbeesetten latolgatnak, mérlegelnek, fontolóra és  számításba vesznek, sanszokat és esélyeket pörgetnek, mígnem megmaradnak, vagy hoppon maradnak mert hop on hop off!, mondja a sight seeing, és tragacs buszairól szelfibotok nyúlnak ki, méltán megörökítendő a kifényesített agyhalált, az utolsó feltörő sikolyt: Pedro, segíts, vagy esküszöm, indulok Argentínába.



Ha valakinek esetleg nem lenne világos, mi is ez az egész, ne aggódjon, nem ővele van a baj, de ővele is.