Honnan indult a háborúskodás? Ki lőtte ki az első nyilat? Van egy nullpont, ahol még megváltoztatható lenne a történet, vagy mindennek úgy kell lennie, ahogy az ősi átok szól: "S folyik a vér, folyik majd pirosan, folyatja anyja vérét a fiú, a bűnösét új bűnös, míg magva nem vész a dicső király házanépének."?

Az előadás egy család elhallgatásoktól és félreértésektől terhes történetét követi végig, amelyben egy testvérpár konfliktusa unokák és ükunokák életét megkeserítő gyűlölködéssé dagad. A néző maratoni, egész estés színházi kísérlet részesévé válik: egy több évtizedes cselekménysorozatba avatódik be, amelyben több generáció sorsát kíséri végig. Mi vezetett odáig, hogy a gyerekek is egymás ellen fordulnak? Igazak-e az ősi átkok, vagy pont azzal teljesítjük be őket, hogy önmagunk felmentéseképp rájuk hivatkozunk? Ki a hibás? Fontos, hogy ki a hibás? Van kiút a sértettségek bonyolult hálójából?

„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.”

(Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán)

„Az emberek többsége rossz.”

(Biasz ókori bölcs felirata a delphoi Apollón-templom falán)