Fitzhuber Dongó – akit kétbalkezes Dongónak hívnak – a Varázslóiskola legrosszabb diákja. Záróvizsgája sem sikerül, nem kaphatja meg a diplomáját – próbaidőre bocsátják. A próbaidőt egy budapesti külkerületben, a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelepen kell letöltenie. Dongó megérkezik munkahelyére. Elveszetten csatangol a tízemeletes panelháztömbök között. Egy kisfiúra lesz figyelmes, Éliás Tóbiásnak hívják és mesére vágyik. Nem dobozba zárt tévémesére, hanem, - mint mondja - igazira, „olyanra, amiben benne lehet lakni”. Dongó és Tóbiás szövetséget kötnek és elindulnak, hogy megkeressék a mesét. A lakótelepi ház harmadik emeletén belebotlanak Első Badarba, a birodalma vesztett királyba, aki elpanaszolja: amióta kacsalábon forgó kastélya egy ingatlanfejlesztési terv áldozatául esett, azóta nem látta alattvalóit. Leánya, a világszép Lanolin is eltűnt. Dongó és Tóbiás végigjárják az éjszakai lakótelepet, meglelik a királyi udvar tagjait és összeakadnak a lakótelepi világ különös lényeivel is. A mesevilág és a kockaházak legendavilága összefonódik. A kétbalkezes varázsló éppen ügyetlensége révén képes győzedelmeskedni ellenfelein, Éliás Tóbiás pedig fölfedezi, hogy a mese, amiben benne lehet lakni, mindig ott található, ahol vagyunk. Bennünk lakik - ha képesek vagyunk észrevenni.