1936. Berlin. A város az olimpia lázában ég. A játékokon horogkeresztes zászlók lengenek.

Wilhelm Furtwangler, a világhírű karmester vezényel, a náci vezérkar lelkesen ünnepli. Hívják a New York- Filharmonikusok élére, de ő marad. Így nyilatkozik: " A politikai vita számomra kellemetlen. Nem vagyok politikus, de képviselem a német zenét, amely az egész emberiségé..." Egy nagyszerű, drámai hangvételű darab bemutatója a Karinthy Színházban. Szilágyi Tibor és Balázsovits Lajos színművészek remek alakítása mellett Dobra Mara művésznő Marlene Dietrich, a Kék angyal dalainak zseniális interpretálásával teszi fel a koronát az előadásra.

Thomas Mann, a legnagyobb német írók egyike az emigrációból lakájnak nevezi. Toscanini így nyilatkozik: "Aki a Harmadik Birodalomban vezényel, az náci." Vajon osztoznia kell-e a náci hatalom bűnös felelősségében Wilhelm Furtwangler, a karmesternek? Marlene Dietrich, a Kék angyal, az imádott díva elutasítja Goebbels ajánlatait és elhagyja Németországot. A háború alatt a frontokon amerikai katonáknak énekel.

1946. Berlin. A győztesek által felosztott, romokban heverő város amerikai szekciójában egy kihallgatótiszt, Steve Arnold őrnagy előtt kell a viághírű karmesternek, Wilhelm Furtwangler-nek számot adnia a náci hatalommal való kapcsolatáról. A kihallgatások során egy zene iránt közömbös amerikai átlagembernek kell ítélkeznie a zene mágusáról. Az amerikai tiszt számára a döntés egyszerűnek látszik: aki a náciknak muzsikál, az náci. Hitler és Goebbels kedvence, náci.

A kihallgatások egy krimi izgalmával feszegetik a kérdést: mi a kötelessége a művésznek, s meddig köteles ellenállni a hatalom csábításának? Vajon a karmester a "senki földjén" emeli fel karmesteri pálcáját?

2016. Budapest. A kérdésekkel ma is viaskodunk...