Kiss Judit Ágnes még 2015-ben eljátszott a gondolattal miképpen reagálna egy átlagos család, ha az észrevétlen mindennapi összezártságból, hivatalos, kötelező vesztegzár lenne.

A valóság időközben utolérte az írói fantáziát. Azóta mindenki saját bőrén tapasztalhatta milyen járványhelyzetben élni.

A Németországból terjedő rettenetesen veszélyes uborka-láz fenekestől fordítja föl a család életét. Vagy mégsem. Tanárnő anya, mérnök apa, egyetemista lány, jobb napokat is megélt operett-díva nagymama és az időnként felbukkanó takarítónő. Meg persze a hatóság képviselője a szigorú és hazafias doktor. A pandémia felbukkanásáig, mindenki maga korlátozta a saját és a mások szabadságát, elvágyódott, szeretett volna másként élni, de mindig késlekedett, hogy megtegye azt a bizonyos lépést. Keserű-frusztrált játék volt ez a helyzet, senki se tudta volna megmondani magukat vagy a többieket csapják -e be jobban nap, mint nap. Amikor a bezártság kötelező lesz, paradox módon szinte szabadsággá válik

a korlátozás, hiszen újraértékelődik minden, tétje lesz annak, ami eddig magától értetődő volt. Csodák persze nincsenek, de kiderül a palacsintasütés is lehet az élet legnagyobb misztériuma, a boldogság és összetartozás szimbóluma.