Alfred Döblin regénye nyomán a színpadi adaptációt Mikó Csaba készítette, továbbgondolta Kovács D. Dániel és Bíró Bence.

A Berlin, Alexanderplatz szereplői a szegények, elesettek és kitaszítottak. A névtelen tömegek, akiknek élete egybeforrott a város életével. Főhőse, Franz Biberkopf szállítómunkás, ittas féltékenységében megöli barátnőjét, majd súlyos testi sértés miatt fogházba kerül. Amikor kiszabadul, tisztességes ember akar lenni.

Döblin hitelesen ábrázolja a társadalom szorításában vergődő, s végül minden becsületes szándékát feladó embert. Hőse afféle fordított Mefisztóként „örökkön jóra tör, de rosszat mível”. Jószándéka azonban nem rossz természetén bicsaklik ki, hanem tökéletes tudatlanságán. Hiába érzi saját bőrén, hogy kifordult sarkaiból a világ, nem tud vele mit kezdeni. E tömeges élmény a 20-as évek Németországában, nemsokára a nácizmus legfőbb hajtóereje lesz.

A Berlin, Alexanderplatz megérdemelten foglal el különleges helyet a modern világirodalomban. Dos Passos Manhattan Transferjét (1925) szokták elődjének tekinteni, mint nagyváros-regényt, és James Joyce Ulyssesét (1922), mint tudatmozgást, tudatáramot megfestő prózai alkotást.