„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”  Lev Tolsztoj

A szerelem-szeretet-vonzalom is mindig más, minden ember a maga módján szeret. Van, aki szenvedélyesen lángolva, van, aki hideg racionalitással, van, aki romantikus idealistán, van, aki illedelmes bizonytalansággal. Ahány ember él a Földön, annyiféle arca van a Szerelemnek és a Vágynak. Sőt, több is, hiszen ugyanaz az ember is nagyon sokféleképpen képes szeretni, attól függően, hogy kivel, mikor és milyen körülmények között sodorja össze az Élet. De nincs más választásunk, szeretni kell, még akkor is, ha sokszor kicsit és néha teljesen bele is hal az ember. 

Karenin szereti Annát, de ő Vronszkijba szerelmes. Levin szereti Kittyt, aki szintén Vronszkijba szerelmes, aki viszont Annát szereti. Dolly szereti Oblonszkijt, de ő a francia nevelőnő után vágyakozik. Lídia szereti Karenint, de hiába, mert a férfi nem szabadul Anna emlékétől. Bál van, a Szerelem és a Vágy féktelen és halálos utolsó bálja.

Kettőzések