Polyák Lilla félig kecskemétinek vallja magát
Sárdi Barbara2002-ben léptél először színpadra az Elisabeth-ben. Nagyságrendileg tudod, hányszor játszottad azóta? Mennyiben változott a hozzáállásod ehhez a szerephez közel két évtized alatt?
Régóta nem számolom az előadásokat. Kerek előadások megünneplésekor látom, hogy hány századik előadáshoz érkeztünk éppen el. Az Elisabeth-et tekintve ugyanolyan lelkes vagyok, mint 2002-ben. A megformálásban biztos lesznek változások, de ezt leginkább azok veszik majd észre, akik a régi előadást is látták. Természetesen az eltelt majd 15 év bennem is maradandó nyomot hagyott, sokat változtam - ez biztosan látszik majd.
Melyik volt 2002-ben a kedvenc dalod az előadásból és melyik a favoritod most?
Szerintem inkább a rajongóknak van kedvenc daluk, nekem kedvenc szerepeim vannak, amiket szeretnék megmutatni különböző dalokon keresztül. Egy színésznek az előadásban mindig ott kell tartania, ahol éppen az adott dal.
Nézőként hányszor láttad az Elisabeth-et? Milyen érzés volt?
Mielőtt szembejött velem a szerep, csak egyszer láttam. Utána, mivel már játszottam benne, nem sokszor, de természetesen a párhuzamos szereposztást megnéztem. Ezt követően akkor láttam, amikor Homonnay Zsolt beállt Halálként. Mindig más érzés volt. Amikor játszottam, azt volt izgalmas nézni, hogy egy másik színész óhatatlanul máshogy formál meg egy karaktert és máshogyan gondolkozik bizonyos helyzetekről. Amikor pedig Zsolt játszotta a Halált, akkor rá koncentráltam, így más szemmel is néztem a darabot.
Mit gondolsz, mi lehet a titka ezeknek az időtálló daraboknak? Mitől fontos és élvezhető például az Elisabeth 2021-ben?
Kell egy jó történet és - zenész színház lévén - mellé jó zene. Az Elisabeth mind a kettőt magas szinten tudja, így ez a darab teljesen időtálló volt, van és lesz. Tekintve, hogy ennek az előadásnak elég erős magyar kötődése van, Magyarországon még izgalmasabb.
Szente Vajktól mindig számíthatunk valamilyen újításra. Ezúttal Sisi szerepét osztotta ketté: Kovács Gyopárral/Bori Rékával együtt formáljátok meg a karaktert. Ez könnyebbé vagy nehezebbé teszi a dolgod?
Az, hogy nem a darab elejétől formálom a szerepet és már tart valahol a karakter, amikor én elkezdem játszani, színészileg érdekes feladat. Csatlakoznom kell egy bizonyos szinten a szerephez, és onnan kell tovább építenem. Mégis hálás vagyok Vajknak ezért az ötletért, mert úgy érzem, hogy így hitelesen tudom vállalni ezt a szerepet.
Kedveled a kosztümös darabokat, a korhű, csodaszép ruhakölteményeket. Ezúttal tucatnyi ruhában jelensz majd meg a színpadon, ami azonban a takarásban hatalmas sürgés-forgást jelent. Kell egy színésznőnek külön gyakorolni a gyorsöltözéseket? Kinek jelent nagyobb stresszt: neked vagy az öltöztetőnek?
Ez a darab hatalmas kihívások elé fog állítani mindenkit. A régi előadásban történt olyan, hogy egyszerre három öltöztető tépte rólam a ruhát és adta rám a következőt, mert mindössze pár percem volt átöltözni. Szerintem, ha ez Vajk esetében valamerre el fog mozdulni, akkor még több lesz. Azt gondolom, hogy ebben az előadásban sem lesz kevesebb feladata sem az öltöztetőknek, sem nekem.
Az olvasópróbán már láthattátok Rákay Tamás díszlet- és Kovács Yvette Alida jelmezterveit. Milyenek a benyomásaid?
Lenyűgözött és nagyon lelkes vagyok a tervek láttán. Külön örülök annak, hogy egyáltalán nem akar és nem is fog hasonlítani egyetlen előző Elisabeth-re sem a kecskeméti. Bár Vajk esetében éppen erre számítottam. Nincs semmilyen erőltetett változtatási kényszer benne, hanem egy nagyszerű koncepció. Minden szinten sokat várok ettől az előadástól.
Különleges kötődésed van Kecskeméthez. Mesélsz erről?
Az édesapám Kecskeméten született, így félig én is kecskemétinek vallom magam.
Mennyire tudod élvezni az ittlétet a sűrű próbarend mellett?
Most eléggé fárasztó az ingázás Budapest és Kecskemét között, de ahogyan véget ér Budapesten a másik próbaidőszakom a Nine című bemutatóval, mindenképp szeretnék itt több időt tölteni. Nagyon szeretem a várost, és szeretnék jobban megismerkedni ezzel a remek a társulattal.
Fotók: Kaszner Nikolett