Rutinos melodrámának szokás játszani Eugene O’Neill drámáját. Egy családi dráma, folyik benne az alkohol, egymásnak fenekedő családtagok, törékeny, idősödő anya: minden adott, hogy tét nélküli, meghatásra játszó könnyzacskó-gyömöszölés kerüljön a színpadra. Pedig ami a darabban van, az nem olcsó zsánernek íródott, az amerikai drámairodalom egyik legragyogóbb művének mélyén valódi lelkek vannak, a szerző saját családját írta meg állítólag, minden szépítés nélkül. TELJES CIKK>>>