Az előadásról

„A Csodaszarvas nyomában” eredetileg Makkai Ádám nagyszerű költészeti antológiájának címe. Az előadásunk hasonlóságot mutat azzal, ahogy a nevezett mű nyomon követi a magyar költészet kibontakozását. A magyarázat nem fontos, helyette inkább az élmények beszéljenek. Bár az előadás népi motívumokból és kulturális értékekből állt össze, a felépítése bármely embercsoport keletkezésére és földi életére jellemző. Ahogy egy ember életútja nyomon követhető, úgy egy népé vagy más közösségé is. Minden földi folyamatnak van célja, s vannak benne veszteségek és fájdalmak is. Az a folyamat, amit ez a darab végigkövet, egyetlen képpé áll össze, méghozzá úgy, hogy e képben érvényesülni tud az Eurhythmia művészete. Ez azonban nem kizárólag Eurhythmia- előadás. Az Eurhythmia mellett megjelenik a néptánc, a színművészetre jellemző színpadi mozgás, a tangó és nem utolsósorban a beszéd is. Mindezek, és a színpadi előadás további kellékei (fény, kosztüm, zene) hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt az új művészetet viszonyítani lehessen az előadásban megjelenő egyéb mozgásművészetekhez. Az előadás az egész emberiség számára üzenetet hordoz, mert mindenki felfedezhet benne valamit az emberiség múltjából, illetve a saját múltjából is. Megérezheti azt, hogy „keresem a helyem” („keressük a helyünk”), „megtalálom az otthonom a földi létben” („megtaláljuk az otthonunk a földi létben”), „megalkotom az otthonom” („megalkotjuk az otthonunk”) „élem az életem, a sorsom” („éljük az életünk, a sorsunk”) és „belehiszek, belealkotok és beleimádkozom a jövőbe” („belehiszünk, belealkotunk és beleimádkozunk a jövőnkbe”). Mindazok, akik a Csodaszarvast, azaz Krisztust követik, ugyanazon az úton járnak, „a Csodaszarvas nyomában”.

A darabban szereplő művek:

Arany János: Rege a csodaszarvasról

Tizönkét Kőmíjes (népballada)

Szoliva János: Időrepeszek

Néhány ismert magyar vicc

Bartalis János: Isten kezében

Kodály Zoltán: Epigrammák

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

Ima hazánk arkangyalához (ismeretlen szerző)

Gondolatok a Szófia Művészeti Egyesületről

A Szófia Művészeti Egyesület 2007-ben alakult azzal a céllal, hogy az Eurhythmia és egyéb, kapcsolódó művészeti ágak területén folytatott tevékenysége által művészeti értékeket teremtsen és adjon át. Tagjai olyan, az Eurhythmia felé elkötelezett emberek, akik életükben közös céljukként ismerték fel az Eurhythmia gyakorlását és e művészet megnyilvánulásának segítését a világban. Az egyesület története tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor annak első tagjai önképző tevékenységbe kezdtek, az Eurhythmia mellett a geometria, a formarajz, a festészet, a szobrászat, a növénytan, a zene, a színpadi művészet, a beszédművészet és az embertan területén. Mindezeket elsősorban a mozgás szempontjából megközelítve vizsgálták. A csoport olyan, már hivatásukat gyakorló, felnőtt emberekből állt össze, akiknek a művészet területén is volt egyfajta jártasságuk. Az Eurhythmia mindannyiunk számára választ adott addig megválaszolatlan kérdéseinkre, és betöltött számunkra egy űrt, ami korábban egyetlen más művészet gyakorlása által sem történt meg. Az éveken át tartó közös tevékenység hívta életre magát az egyesületet, amely négyéves működése során először lép a széles nyilvánosság elé egy olyan darabbal, amely magában foglalja mindannak a tevékenységnek az eredményét, amelyet az eltelt évek alatt végeztünk. Ez a munka egyben ahhoz is hozzásegített minket, hogy rajta keresztül – a művészeti fejlődés mellett – egyfajta individuális, lelki-szellemi fejlődési folyamaton is keresztülmenjünk, amely által közelebb kerültünk saját életünk céljához és megértéséhez.

Mi az Eurhythmia?

Az Eurhythmia művészetét Rudolf Steiner alkotta meg a 20. század elején. Hogyan érthetjük meg, hogy mi ez a művészet? Az emberi beszéddel kapcsolatban létezik egy érdekes jelenség, amelyet télen figyelhetünk meg, amikor olyan hideg van, hogy a leheletünk jól láthatóvá válik. Ha ilyenkor kimondunk egy szót, akkor a leheletünk meghatározott formát vesz fel, amely minden szó esetében más és más. Ha több ember mondja ki ugyanazt a szót, mindegyiküknél ugyanaz a forma keletkezik. A hangképző szerveink „formálják” a kiáramló levegőt, tehát amikor beszélünk, a hangképzésben egy olyan törvényszerűség működik, ami alkotó erővel bír. Egy másik szemléletes példa az Eurhythmia megértéséhez az a kísérlet, amelynek során a kiejtett szavak vízre gyakorolt hatását vizsgálták. Különböző jelentéstartalmú szavakat mondtak ki a víz fölött, majd egy különleges kristályosító eljárás segítségével megjelenítették, hogy e szavak hatására milyen formák keletkeznek a vízben. Amikor negatív jelentésű szó hangzott el, akkor kaotikus forma keletkezett, és a víz elveszítette az életerejét. A szép, szeretetteljes beszéd hatására viszont csodálatos, harmonikus kristályformák jöttek létre. Mindebből egyértelművé válik, hogy nem mindegy, hogy azt mondjuk valakinek, hogy „szeretlek”, vagy hogy „gyűlöllek”, hiszen minden szó mögött valamilyen erő rejtőzik. Ez a kísérlet rámutat arra, hogy mindenki valóságosan megtapasztalhatja, illetve ellenőrizheti szavai hatását az emberi lélekre. A fenti két példából látszik, hogy a beszédnek, azaz a hangképzésnek vannak bizonyos törvényszerűségei. E törvényszerűségek segítségével egy új mozgásművészet jön létre, hiszen a mozgásunkkal képesek vagyunk kapcsolódni a beszéd során keletkező láthatatlan formákhoz és erőkhöz. Ez a mozgásművészet maga az Eurhythmia, amely alkotó ereje mellett pedagógiai és gyógyító hatással is bír.

„Az Eurhythmia a láthatóvá tett beszéd.” Rudolf Steiner