„A perc, amelyben meg fogok őrülni, itt van, mindenki azt hiszi, szörnyeteg vagyok, pedig csak valaki, aki beletévedt egy hamis térbe, ez minden, évek, mérhetetlen mélységű évek óta vándorolok csalóka távlatok nyomán, megnyílik egy, és én elindulok, és csak évek, mérhetetlen mélységű évek múlva lesz világos, hogy tévedtem.”

(Krasznahorkai László-Max Neumann: Állatvanbent)