A csillagász álma – találkozás

1974. április 12-én a Magyar-Szovjet Légtérellenőrzési Hivatal (MaSZoLéH) a Magyarország feletti sztratoszférában egy azonosítatlan repülő objektumot észlelt, amely nagy sebességgel becsapódott a kapolcsi völgybe, közelebbről a Szent Imári-medencébe (az ügy intergalaktikus iktatószáma: 0156/2). Az eset
3-as erősségű földrengést idézett elő, amely csak azért nem okozott súlyosabb katasztrófát, mert a legközelebbi lakóterülettől mintegy 5 km-re történt. A magyar Űrkutatási Kormánybizottság (ÜKB) azonnal felvette a kapcsolatot a szovjet Interkozmosz Tanáccsal (IKT). A területet hermetizálták és hírzárlatot rendeltek el.
A Szovjetunió a neves csillagászt, a földönkívüli civilizációk specialistáját, Igor Szucsev elvtársat küldte az eset felderítésére és a koordinációs feladatok elvégzésére. Igor Szucsev professzor hatalmas erőkkel kezdte meg a becsapódott objektum feltárását. A végső cél a jármű teljes kiásása volt. A feladat már első megközelítésben is heroikusabbnak tűnt, mint a Titanic óceánjáró kiemelése az Atlanti óceánból, Szucsev professzor ezért Űrtitanic Akcónak keresztelte el a világrengető projektet.
A munkálatok 1975 januárjában (a kiásás jelenlegi állapotában) félbeszakadtak, mert a kutatók váratlanul mozgást észleltek a föld alatt, amiből élő szervezetek jelenlétére következtettek. A korszerű technikának köszönhetően könnyen követhetővé váltak az erősödő jelek, amelyek az űrhajó egy pontja felé mutattak. A biztonsági intézkedések és az előkészítés fázisának befejezése után a felszínen dolgozók szabaddá tették a bejáratot/kijáratot, amelyen keresztül Szucsev doktor - miután nem sikerült az idegen életformát kicsalogatni a számára nyilván elviselhetetlen oxigéndús környezetbe - behatolt az űrjármű belsejébe, ahol azóta is tartózkodik. Szoros kapcsolatot alakított ki az idegenekkel, és erről folyamatosan tájékoztatta feletteseit, illetve azt a 15 kódfejtőből álló kódfejtő csoportot, akik a Gradient-módszer segítségével próbálták megfejteni az űrlények igen bonyolult jelrendszerét. Szucsev professzor egészen különleges, telepatikus úton tartja a kapcsolatot „vendéglátóival”, akik, ha hihetünk az eddig megfejtett üzeneteknek, tetszhalott állapotban (egy folyékony nitrogénnel töltött kapszulában) tartották az elmúlt mintegy 31 évben. Médiumként használja őt az űrhajó személyzete, mert más módon képtelenek lennének kommunikálni velünk. Szucsev segítségével tudhattuk meg, hogy a jármű emberi nyelvre lefordítható elnevezése: Interszputnyik (galaktikus kódja: TNA 57), és az Orbita bolygóról származik, a Casegrain Naprendszerből, amely innen mintegy 1,4 billió fényévre található. A lények identifikációs megjelölése: qpo.34.seria.6. Megtudtuk azt is, hogy egy hasonló űrhajó i.e. 2006-ban már eljutott hozzánk. Annak az űrhajónak Kentelmar volt a neve (galaktikus kódja: TNA 03).
A föld alá „szorult” lények és a felszínen dolgozó tudósok közötti hibátlan kommunikációs kapcsolat kiépítése az 1989-es év végére tehető. Ebben elévülhetetlen szerepe volt Igor Szucsevnek, aki időközben megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a legmagasabb szovjet állami kitüntetést, amit tudományos területen dolgozó kutató megkaphat: az arany Lenin érdemrendet. Később az újraalakuló Orosz Parlament Nobel-díjra terjesztette elő, amelyet 1999-ben meg is kapott, de kényszerű távolléte okán felesége, Irina vette át, tolmácsolva az űrlények üdvözletét és gratulációját.
A kapcsolat kiépítése után a földönkívülieket segítő csapat a „bent rekedtek” instrukciói és egy általunk nem ismert génmanipuláció segítségével megpróbált kifejleszteni egy, az idegenek légzését segítő magas nitrogéntartalmú növényfajt, abban a reményben, hogy ezzel lehetővé válik számukra az űrhajó elhagyása. A tudós gárda erjesztő csarnokot épített a növények számára.
2006 júliusának végén világszenzációnak lehetünk tanúi a Szent Imári-medencében. Az űrlények egy csoportja megkísérli elhagyni az Interszputnyikot. Ennek gyakorlati megvalósulása a következőképpen történik: miután földönkívüli barátaink testetlen lények, úgy is mondhatnánk, gondolatok a saját környezetükben, a mi materiális világunkhoz testet kell találniuk. Ehhez egyetlen élőlény felépítését vehetik mintául, mintegy alapmodellként. Ő pedig nem más, mint Igor Szucsev professzor. 32 év megfeszített munkája után lehetővé vált tehát a transzmutáció, és az is, hogy a testet öltött idegenek, képesek legyenek lélegezni, és elviselni a földi környezet Napfény által gerjesztett egyéb sajátosságait, mint fény, szél, víz, hangok, stb.
19 qpo.34.seria.6. július 28-án elhagyja természetes környezetét és belevág a nagy kalandba.
Ha szabad ilyen tudománytól elszakadt, bulvársajtóba illő bombasztot használnunk: negyedik típusú találkozások a Kapolcsi Medencében.