A csillagász álma – találkozás
A Taliándörögd határában fekvő egykori űrtávközlési központot (melyet a környékbeliek Szputnyiknak neveznek), a Krétakör csapata alkalmassá tette a földön kívüliek fogadására. A Völgyfesztivál alatt (melyet a környékbeliek csak Napoknak neveznek) a nézők minden este tanúi lehetnek egy intergalaktikus űrhajó landolásának, és találkozhatnak az űrlényekkel (a környékbeliek csak ufóknak nevezik őket), akik a földlakók tanulmányozására érkeztek bolygónkra.
A csillagász álma című alkalmi előadást, vagy inkább
happening- és akciósorozatot nemzetközi színészcsapat hozta létre Schilling
Árpád vezetésével. A Krétakör társulatának tagjai és más magyar színészek
mellett a Litvániából, Horvátországból és Németországból érkezett művészek,
miután „ufószemmel” körülnéztek a Völgy falvaiban, Taliándörögdön,
Monostorapátiban, Kapolcson, Pulán, Vigántpetenden, Öcsön, és megismerkedtek a
falvak számos lakójával, élményeiket improvizált jelenetekben, akciókban,
videó- és hangfelvételeken dolgozták fel.
Az esti
előadásban földön kívüliként megkísérlik a találkozást és a kapcsolatfelvételt
a Földlakókkal, és megpróbálják a maguk módján értelmezni az itteni világot.
A
találkozási kísérletek az űrhajó körüli terep különböző pontjain, változatos
helyszíneken folynak, a nézők az ufókkal együtt vándorolva, velük együttműködve
követhetik az eseményeket.
Ezért
ajánlatos a sötétedéskor, este 9 után kezdődő előadásra zárt cipőben, hosszúnadrágban,
pulóverben és megfelelő állóképességgel érkezni (leülésre nem lesz mód).
Szereplők: Balla Eszter, Láng Annamária, Péterfy Borbála, Rezes Judit, Sárosdi
Lilla, Valiukaitė Rimantė, Bozsóki Imre, Gavenonis Dainius, Gyabronka József,
Hajduk Károly, Ivanauskas Gytis, Katona László, Keresztes Tamás, Nagy Zsolt,
Ötvös András, Scherer Péter, Šivak Dražen, Terhes Sándor, Tóth Attila, Werner Tilo és mások
Rendező: Schilling Árpád
Zene: Bozsóki Imre
Jelmez/ Divatbemutató: Nagy Fruzsina
Látvány: Preview-Lab: Anev Kámen, Gombos
Gáspár, Nagy Gergely,
Molnár Márk és Szabó Levente
Fény: Éltető András
Hang: Belényesi Zoltán
Műszaki vezető: Bódi Lajos
Rendezőasszisztens: Tóth Péter
Produkciós vezető: Gáspár Máté
Kreatív stáb: Ari-Nagy Barbara, Büki Dóra, Csóka Tímea, Erős Balázs, Gulyás Márton, Merényi Anna, Veress Anna
Produkciós stáb: Balogh
Zsolt, Bernáth Péter, Gyorgyovics Zoltán, Horváth Árpád, Kiss
Gábor, Kolozsvári Csenge, Lakatos Erika, Lakatos Ilona, Mervel Miklós, Nagy Gergely, Nagy Gyula, Petz
Annamária, Petz László, Pirityi Emese, Rátvai Gergely, Rembeczki János, Ságodi
Ildikó, Szabó Brigitta, Tüü Zsófi
Az előadásra 200
nézőt tudunk beengedni, ezért előzetes bejelentkezés szükséges!
A csillagász álma
1974. április 12-én a
Magyar-Szovjet Légtérellenőrzési Hivatal (MaSZoLéH) a Magyarország feletti
sztratoszférában egy azonosítatlan repülő objektumot észlelt, amely nagy
sebességgel becsapódott a kapolcsi völgybe, közelebbről a Szent Imári-medencébe
(az ügy intergalaktikus iktatószáma: 0156/2). Az eset
3-as erősségű földrengést idézett elő, amely csak azért nem okozott súlyosabb
katasztrófát, mert a legközelebbi lakóterülettől mintegy 5 km-re történt. A
magyar Űrkutatási Kormánybizottság (ÜKB) azonnal felvette a kapcsolatot a
szovjet Interkozmosz Tanáccsal (IKT). A területet hermetizálták és hírzárlatot
rendeltek el.
A Szovjetunió a neves
csillagászt, a földönkívüli civilizációk specialistáját, Igor Szucsev elvtársat
küldte az eset felderítésére és a koordinációs feladatok elvégzésére. Igor
Szucsev professzor hatalmas erőkkel kezdte meg a becsapódott objektum
feltárását. A végső cél a jármű teljes kiásása volt. A feladat már első
megközelítésben is heroikusabbnak tűnt, mint a Titanic óceánjáró kiemelése az
Atlanti óceánból, Szucsev professzor ezért Űrtitanic Akcónak keresztelte el a
világrengető projektet.
A munkálatok 1975 januárjában (a
kiásás jelenlegi állapotában) félbeszakadtak, mert a kutatók váratlanul mozgást
észleltek a föld alatt, amiből élő szervezetek jelenlétére következtettek. A
korszerű technikának köszönhetően könnyen követhetővé váltak az erősödő jelek,
amelyek az űrhajó egy pontja felé mutattak. A biztonsági intézkedések és az
előkészítés fázisának befejezése után a felszínen dolgozók szabaddá tették a
bejáratot/kijáratot, amelyen keresztül Szucsev doktor - miután nem sikerült az
idegen életformát kicsalogatni a számára nyilván elviselhetetlen oxigéndús
környezetbe - behatolt az űrjármű belsejébe, ahol azóta is tartózkodik. Szoros
kapcsolatot alakított ki az idegenekkel, és erről folyamatosan tájékoztatta
feletteseit, illetve azt a 15 kódfejtőből álló kódfejtő csoportot, akik a
Gradient-módszer segítségével próbálták megfejteni az űrlények igen bonyolult
jelrendszerét. Szucsev professzor egészen különleges, telepatikus úton tartja a
kapcsolatot „vendéglátóival”, akik, ha hihetünk az eddig megfejtett
üzeneteknek, tetszhalott állapotban (egy folyékony nitrogénnel töltött
kapszulában) tartották az elmúlt mintegy 31 évben. Médiumként használja őt az
űrhajó személyzete, mert más módon képtelenek lennének kommunikálni velünk.
Szucsev segítségével tudhattuk meg, hogy a jármű emberi nyelvre lefordítható
elnevezése: Interszputnyik (galaktikus kódja: TNA 57), és az Orbita bolygóról
származik, a Casegrain Naprendszerből, amely innen mintegy 1,4 billió fényévre
található. A lények identifikációs megjelölése: qpo.34.seria.6. Megtudtuk azt
is, hogy egy hasonló űrhajó i.e. 2006-ban már eljutott hozzánk. Annak az
űrhajónak Kentelmar volt a neve (galaktikus kódja: TNA 03).
A föld alá „szorult” lények és a
felszínen dolgozó tudósok közötti hibátlan kommunikációs kapcsolat kiépítése az
1989-es év végére tehető. Ebben elévülhetetlen szerepe volt Igor Szucsevnek,
aki időközben megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a legmagasabb szovjet állami
kitüntetést, amit tudományos területen dolgozó kutató megkaphat: az arany Lenin
érdemrendet. Később az újraalakuló Orosz Parlament Nobel-díjra terjesztette
elő, amelyet 1999-ben meg is kapott, de kényszerű távolléte okán felesége,
Irina vette át, tolmácsolva az űrlények üdvözletét és gratulációját.
A kapcsolat kiépítése után a
földönkívülieket segítő csapat a „bent rekedtek” instrukciói és egy általunk
nem ismert génmanipuláció segítségével megpróbált kifejleszteni egy, az
idegenek légzését segítő magas nitrogéntartalmú növényfajt, abban a reményben,
hogy ezzel lehetővé válik számukra az űrhajó elhagyása. A tudós gárda erjesztő
csarnokot épített a növények számára.
2006 júliusának végén
világszenzációnak lehetünk tanúi a Szent Imári-medencében. Az űrlények egy
csoportja megkísérli elhagyni az Interszputnyikot. Ennek gyakorlati
megvalósulása a következőképpen történik: miután földönkívüli barátaink
testetlen lények, úgy is mondhatnánk, gondolatok a saját környezetükben, a mi
materiális világunkhoz testet kell találniuk. Ehhez egyetlen élőlény
felépítését vehetik mintául, mintegy alapmodellként. Ő pedig nem más, mint Igor
Szucsev professzor. 32 év megfeszített munkája után lehetővé vált tehát a
transzmutáció, és az is, hogy a testet öltött idegenek, képesek legyenek
lélegezni, és elviselni a földi környezet Napfény által gerjesztett egyéb
sajátosságait, mint fény, szél, víz, hangok, stb.
19 qpo.34.seria.6. július 28-án
elhagyja természetes környezetét és belevág a nagy kalandba.
Ha szabad ilyen tudománytól elszakadt, bulvársajtóba illő
bombasztot használnunk: negyedik típusú találkozások a Kapolcsi Medencében.