Balázs Zoltán a Jean Cocteau által feldolgozott Trisztán és Izolda elemi erejű történetét fiatal szlovén színészekkel állította színpadra a Mini Teaterben. Az előadás variációkat ígér az örök egymásra találásra, a mindennapjainkat behálózó szerelmek forrására. Balázs Zoltán a tőle megszokott minimalista eszközöket használva, letisztult színészi játékkal járja körül a számtalanszor feldolgozott történetét. Trisztán és Izolda története állandó lebegés élet és halál, álom és valóság között – szerelmük a pillanatnyi örökkévalóság törékeny élménye. Egyensúly hétköznapi és éteri, konkrét és elvont között. Egy test. Együtemű két-szív. Iker-lelkek reflexei. Történetük esélyt ad újra felidézni az Éden valóra váltott ígéretét… Mi tépte ketté ezt az egy világot? A Mini Teater előadása erre a kérdésre keresi a választ – férfi és nő kapcsolatának kényes egyensúlyát vizsgálva –, nem szokványos eszközökkel.

“Trisztán és Izolda mitológiájának színrevitelekor a rendező radikálisan megrövidítette a történetet, elhagyta a marginális epizódokat és mellékszereplőket, eltekintett bizonyos történelmi utalások megjelenítésétől, továbbá a korábbi bemutatók konvencióitól. Az alapkonfliktus Izolda, Trisztán és Trisztán nagybátyja, Mark lecsupaszított, és gyakran a puszta érzelmek által mozgatott szerelmi háromszöge köré épül. A szöveg meghúzása következtében a dialógusok az alaphelyzetre vannak kihegyezve, és ezzel teret nyitnak a letisztult színészi játéknak, a szüntelen mozgásnak, a szimbolikusan értelmezendő hangoknak és a minimalista díszletnek.“ Zala Dobovšek (Delo, 2012. április 12.)