A játékosság itt nem csak a helyzetkomikum alapja, hanem egyben a címszereplő életformája is. A történet súlya sem veszett el a századok során: ha a társadalmi rend meg is változott, a struktúrák és a szabályok, illetve ezeknek az egyénre gyakorolt hatása állandó: a hierarchikus hatalmi viszonyok működése, az akaratukat és világnézetüket másra kényszeríteni akaró zsarnokok éppúgy ismerősek, mint a nemzedéki konfliktusok, melyekben egy más szabályok közt szocializálódott generáció próbálja szabályait átörökíteni egy olyan nemzedéknek, aki kompromisszumokat nem ismerve a saját útját akarja járni, megteremtve saját szabadságát. Utóbbi alighanem a mű mélyrétegének legfontosabb kérdése: a Scapin furfangjai a boldogságkeresés, a lázadás, a szabadság, és egyben a színház himnusza.