Donizetti 1832-ben, alig két hét alatt komponált operája az egyik leggyakrabban előadott a mintegy hetvenöt közül. A kedves, mulatságos cselekmény mozgatója természetesen a szerelem, a féltékenység, no meg egy üveg – szerelmi bájitalnak vélt – bordói bor. A történet gyökerei a commedia dell’arte világáig nyúlnak vissza: paraszti világban játszódik, szereplői között pedig találunk profitorientált csodadoktort, fiatal gazdát, csinos és vagyonos, de nehezen kötélnek álló leányt, nőcsábász katonát. A női főszerepben Miklósa Erikát hallhatjuk-láthatjuk, aki többek között már a New York-i Metropolitan Opera közönségét is meghódította. Nemorino szerepében Alekszej Kudrija, a Plácido Domingo által támogatott Operalia Nemzetközi Énekverseny 2009-es győztese lép fel. A félig szcenírozott előadás helyszíne a csodálatos akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, ahol már több nagy sikerű operaprodukciót is láthattunk Káel Csaba rendezésében. A Donizetti-remekmű megszólaltatásában kiváló, nemzetközi hírű énekesek vesznek részt Marco Balderi vezényletével. A zenei alapot az a társulat biztosítja, amely a legrégebben kötődik a magyar nyelvű operajátszáshoz, és amely ma is a magyar nyelvű operajátszás egyik legfontosabb bázisa. A Kolozsvári Magyar Opera jogelődje 1792-ben tartotta első zenés előadását; az 1821-ben megnyílt játszóhely volt az első kőszínház, amelyet állandó magyar színtársulatnak emeltek. A színdarabok mellett egyre jelentősebbek lettek a magyar nyelvű operabemutatók, közöttük francia és német darabokkal. Az 1820-as években a gazdag repertoárt már Déryné Széppataki Róza primadonnára építették, ekkor lett a magyar nyelvű operajátszás bölcsője Kolozsvár, és ebből a közegből indult, ezekből az élményekből táplálkozott a magyar nemzeti opera megteremtője, a november 7-én pontosan kétszáz éve született Erkel Ferenc is.