'Hiszem, hogy a művészet elfogadóbbá, nyitottabbá nevel minket' – Interjú Nagy-Kálózy Eszterrel
Judith – az Ön karaktere – egy energiabomba, lelkesedése töretlen, egy igazi angol vidéki asszonynak tűnik. Ez közös pont Önben és a figurában?
Szerintem igen. Persze sokan nem ismerik ezt az a kicsit hiperaktív, infantilis oldalamat. Örülök, hogy Őze Áron (az előadás rendezője – A szerk.) rám gondolt, amikor olvasta a darabot. Ez a történet két nagyon magányos ember találkozásáról szól, akik szélsőségesen különböznek egymástól. A férfi, Patrick senkivel nem akar beszélgetni, ezzel szemben Judith egy kommunikációs gépezet, az egész környék ismeri, hiszen mindenkinek az idegeire megy. Ő úgy dolgozza fel a magányt, hogy megpróbál mindenhol jelen lenni. Amikor ez a két végletekig különböző ember találkozik, ráadásul egy olyan helyzetben, ahonnan nincs menekülési út, kénytelenek a másikat megismerni, és lassanként élvezni kezdik egymás társaságát.
A teljes beszélgetéshez kattintson IDE >>>