„Azt kérdeztem magamtól, miközben a nap továbbra is kegyetlenül a szemembe sütött, hogy tulajdonképpen mit rontottam el a gyomromon és a szívemen kívül? Egy dolog járt a fejemben. Egy lelőtt sirály. Egy elpusztított szerelem története. Egy szerelemé, amely sosem teljesedhetett be. Egy szerelemé, amely giccses volt, de nem ismert megalkuvást. Erre az elérhetetlennek tűnő szerelemre vágytunk mindannyian. Még nem köszönt be az új évszázad. Még nyakig benne voltunk a kimondhatatlan vágyakozások korában. 1899-ben arra vágytunk mindannyian, hogy lebukjunk, lelepleződjünk és feleméssze a világunkat a 20. század. Ez nem volt tudatos vágy, de legbelül mindannyian éreztük, hogy a nagy regények kora lejárt. Ez pedig egy fiúnak és egy lánynak volt köszönhető. Egy csipetnyi önsajnálatnak. Rengeteg félreértésnek. És egy utolsó vacsorának, amelyen nem jelent meg mindenki.”

részlet a hamarosan bemutatkozó:

Miért éppen Genova?

avagy

tanulmány egy unalmamban elpusztított sirályról c. előadásból

(A. P. Csehov: Sirály c. műve és egyéb dokumentumok alapján)