Bozsik Yvette az előadásaiban gyakran egy-egy színházi korszakot, stílusirányzatot vagy balettművet idéz fel és közelít meg a saját eszközeivel; az Egy faun délutánja és a Dadaisták után ilyen a Commedia dell’arte is.

Az előadás fő ihletője a XVII–XVIII. századi „klasszikus” itáliai commedia dell’arte formavilága. Főszereplői a commedia dell’arte típusfigurái – jellegzetes ruháikkal, maszkjaikkal, különleges mozgásukkal és rögtönzéseikkel, de az előadás fontos elemei a commedia dell’arte egyéb jellegzetességei is: az átöltözések, a szerepcserék, a játék szabadsága, az együttes játék fontossága és az a különleges, sokoldalú tudás (beszéd, ének, mozgás együtt), amelyet a műfaj a színészektől követelt.
A furfangos Arlecchino, a szerelmes Pierrot, az örök vesztes Pulcinella és a többiek a XX. század első évtizedeiben újra „visszaköltöztek” az európai színpadokra. A commedia dell’arte hatott a némafilm összes nagy alakjára, a festészetben megihlette – többek között – Picassót, a zenében Sztravinszkijt, és óriási hatással volt a modern tánc megteremtőire: Gyagilevre, Nyizsinszkijre és az ő nevükkel fémjelzett orosz balettre. Két commedia dell’arte-alapú, Sztravinszkij zenéjére készült Gyagilev-balett, a Petruska és a Pulcinella motívumait is idézi az előadás – ezeket próbálja a darabbeli, színészekből és táncosokból álló társulat. Színház a színházban, némafilm, karnevál…