Az idősödő sorozatíró lakást vásárol, hogy összeköltözzön a pályakezdő színésznővel, akit nem válogatott be a sorozatába, de aki tőle terhes (a férfi legalábbis így tudja). Az új lakáshoz meglehetősen olcsón jut hozzá, mint hamarosan kiderül azért, mert korábban bordélyházként működött.  

 Több gyanús utalásból, majd egy előkerülő félkész regényből kiderül: a hely már korábban sem volt ismeretlen a férfi előtt. Egy régi szerelmi történet is előkerül, ám nem tudni, a valóság ihlette-e, vagy teljes egészében az alkotói képzelet. Egy dolog bizonyos: a kapcsolatuk újragondolásra, megváltásra vár. Önmaguk által. Külső segítség által. Akár a „Pápa” által.

 A darabban szereplő „Pápa” enigmatikus figura, sajátos keveréke a keresztény egyházi legfőbb méltóságnak és egy utcán élő hajléktalannak. A pár élete és annak irodalmi reflexiói két külön dimenziót képeznek – de a férfi által írt sorozatba egyre-másra beszivárognak a párjával átélt mindennapok, annak konfliktusai, motívumai, elemei.

 Ezen túl pedig titokban írt – és a nő által később leleplezett – regényének egzaltált nőalakja, Lujza, és szerelme, a titokzatos „Férfi” (többé-kevésbé a férfi alteregója) is megjelennek.

A lakás, ahová a pár beköltözik és ahová a gyermeküket várják az első pillanatokban betlehemi jászollá, a férfi és a nő a Szent Családdá válik, később viszont – mikor kiderül, hogy a lakás helyén egykor kupleráj állt – lelakott lakótelepi panellakássá egy lelketlen fővárosban. Ebből a lelki, morális labirintusból kell kijutniuk a főszereplőknek, hogy Józsefként és Máriaként ismét rátaláljanak az Új Betlehemre.