Az Apa, anya, pia című one man show egy többszörösen különleges előadás. Először is Lucskay Róbert színészi visszatérése szülővárosába az Éhes Színész bőrébe bújva, másodszor abszolút ősbemutató, harmadszor Lucskay Róbert drámaírói bemutatkozása, negyedszer a szlovákiai magyar színházi életben ritkán felbukkanó szerzői színház műfajába tett alkotói kirándulás, ötödször pedig egy kiterjedt nemzetközi koprodukció, magyar, szlovák és nagy-britanniai színházi szakemberek összefogása. A kassai Thália Társulás és a kassai Thália Színház közös produkciója október 17-én két alkalommal, 17 órától, majd 19.30-tól látható a Szkéné Színházban. Az esti előadás után addiktológiai szakember által vezetett beszélgetést tartunk a szenvedélybeteg szülők gyermekeiről.

Lucskay Róbert színész, a projekt ötletgazdája és a kiindulási pontként szolgáló szövegek szerzője és a darab társszerzője így vall a téma fontosságáról és az alapmotivációról: az alkoholizmus az egyik legelterjedtebb szenvedélybetegség. Óriási fizikai, szellemi és lelki gondok okozója. Mi igyekszünk erre felhívni a figyelmet, de olyan módon, hogy az ne legyen megterhelő a néző számára, hanem inkább szórakoztató és ismeretterjesztő. Egy olyan témát tárunk föl és vizsgálunk, ami, annak ellenére, hogy egy nagyon elterjedt dolog mégis sokan tabuként kezelik. Arra szeretnénk ösztökélni a nézőt, hogy ha talál hasonlóságot a karaktereink és saját maga vagy egy általa ismert személy között, akkor bátran nézzen szembe a problémával. Ha csak egy néző is rájön arra, hogy semmi szükség egyedül szenvedni ettől a problémahalmaztól, hogy nincs szükség arra, hogy egyedül legyen a fájdalmával, nekünk már akkor megérte megalkotnunk ezt a művet.

Már a legelején gondoltam rá, hogy sokrétű és változatos kell, hogy legyen ez a darab, ne csak egy pasas álljon a színpadon és dumáljon lyukat a nézők hasába. Azt akartam, hogy szórakoztató legyen. A Kneehigh Társulatnál tanultam meg azt a módszert, hogy fölemeljük a nézőket, emeljük magasra, még magasabbra, majd hirtelen elengedjük őket, hadd zuhanjanak szabadesésben, de az utolsó pillanatban megint elkapjuk őket, majd ismét emeljük, emeljük magasba, és így tovább, mint a hintázás, olyan az egész, vagy még inkább a hullámvasút. Nem untathatom a nézőket. Ha egyedül vagy a színpadon, akkor nincs kire reagálni. A partner fizikailag nincs ott. Aki viszont ott van és egyszer csak még fontosabb lesz: az a néző – mondja Lucskay Róbert az előadás sokműfajúságáról, hiszen többek között a stand up, a fizikai színház, a tárgyanimáció, a dokumentarizmus, a szószínház, a pszichológiai színház, a vizuális színház, a főző-show eszközei, stílusa mind-mind helyet kapnak a produkcióban.

Czajlik József rendező, a darab társszerzője így fogalmaz az előadás kapcsán: a téma egyfajta belső megtisztító gesztus, ami Lucskay Róbert személyiségéből fakadóan megengedi a nagyon változatos stílusok felvonultatását, a különböző műfajok, hangulatok keveredését. A sokféleség azért is adja magát, mivel olyan komplex, igencsak összetett dologról van szó, amelyet sok irányból lehet és kell megközelíteni. Egy one man show-nál viszont ez kifejezetten hasznos. Hiszen a téma nem lineárisan áramlik, hanem váratlan fordulatokkal lepi meg a nézőt. Jó lenne, ha több ember ki tudná fejezni a kimondatlan traumáit, például ilyen alkotó módon, amikor a fájdalom motor lesz, a veszteség pedig inspiráció.

Lucskay Róbert egy univerzális színész. Ez abból is látszik, hogy Angliában, milyen társulatok tartanak igényt a munkájára. Azon túl, hogy van egy saját, kipróbált, bevált közös nyelvünk, Robi nagyon gyorsan tanul új színházi nyelveket. Van egy univerzális alkalmazkodó-képessége, melynek segítségével el tud merülni az adott színházi, vagy rendezői koncepcióban. Színészi módszere, hogy ő bent legyen, benne a gondolatban, témában, poézisben. Bent akarja magát tudni, érezni. Ezen túl, nagyon jól használja a rendezőre hallgató színész-mivolta és a saját önálló és autonóm művészi elképzelései között feszülő ellentétet. Ez azt jelenti, hogy úgy lesz egyedi, hogy végig bízik a rendezőben – mondja a közös munkáról és Lucskay Róbert színészetéről Czajlik József.

Milyen alkoholista szülő gyermekeként felnőni? Milyen a gyerekkor, ha az egyik szülő szenvedélybeteg? Hogyan keveredik össze valóság és fantázia, realitás és fikció annak az embernek a fejében, akinek az apa, az anya és a testvére mellett a pia is családtag? Ezeket a kérdéseket teszi fel az előadás. Állapotokat mutat be, hangulatokat fest, válaszokat keres és természetesen áradóan és izgalmasan mesél. Mesél érzésekről és szituációkról, sikerekről és kudarcokról, örömökről és bánatokról, önfeledtségről és félelemről, a szigorú tényekről és a játékos képzeletről. Kulcsszavak az érzékenység és a játékosság, kulcsmomentumok a rácsodálkozás, az elfogadás és a lázadás pillanatai. Egyedül van egy ember a színpadon, de sohasem magányos, hiszen a színpad az otthonává válik és benépesül mindazzal, ami fontos az ő életében. Alkotóművészről van szó, aki a szó erejével, egy mozdulattal, testtartással, számtalan eszköz bevonásával és teljesen eszköztelenül is világokat képes teremteni – fejtegeti Forgács Miklós, az előadás dramaturgja és a darab társszerzője.

Lucskay Róbert és Czajlik József együtt kezdték a pályájukat, együtt voltak a legendás kassai X Iparista Kisszínpad tagjai, együtt voltak a pozsonyi színművészeti főiskola (VŠMU) hallgatói, Lucskay Róbert fontos szereplője volt Czajlik József fontos komáromi rendezésének Peter Schaffer Amadeusának, együtt szerződtek a budapesti Bárka Színházhoz, számtalan előadást hoztak létre együtt, és már több mint egy évtizede érlelődik egy újabb közös munka, amire most végre sor kerülhetett. Lucskay Róbert színészként több mint 25 év után tér vissza a kassai Thália Színházba, ahol a pályáját kezdte. A Nagy-Britanniában élő színész, olyan nagy presztízsű színházakban játszott, mint a Globe Theatre, a Royal Shakespeare Company, a Kneehigh Színház, vagy a Complicite Társulat. Több rangos színészi elismerést kapott, a brit színházi élet számtalan izgalmas alkotójával dolgozott együtt.

Az előadás díszlettervezője Gadus Erika, jelmeztervezője Őry Katalin, a fénymester ezúttal is Majoros Róbert. A jelmezkivitelező Hornyik Orsolya volt, az előadás egyik fontos nem élő szereplőjét a leedsi Marc Parrett tervezte. A bábtervező konzultáns Sarah Wright volt, művészeti konzultánsként Carl Grose, Anna Maria Murphy és Peter Pavlac segítették a munkát. Producerként pedig Szpisák Gyula, Liz King és Paul Crewes egyengetik a produkció útját.

A színdarab az EGyHét programsorozathoz kapcsolódóan valósul meg. Az EGyHét egy hét a szenvedélybeteg szülők Elfeledett Gyermekeiért, hogy többé ne legyenek elfeledettek. Részletek »»