Szerkesztette és rendezte: Bucz Hunor

Hervay Gizella költő 1934. október 10-én Makón született, és 1982. július 2-án Budapesten hunyt el. 1945-től 1975-ig a Partiumban és Erdélyben, illetve Bukarestben élt. Válása után egyedül nem győzi a küszködést, és 1976-ban Magyarországra menekül a romániai zaklatások, fenyegetések elől, de itt sem lel hazára. Fiának tragikus halála és a magyar kivetettség felőrli életét, mégis táltosokat igéző, nem földi erővel megírja a sors által rábízott verseket. Utolsó kötetét nyomdába adja, de már nem várja meg a megjelenést.

Életműve kikerülhetetlen, költői testamentuma mértéket ad mindnyájunknak, még akkor is, ha irodalmi közéletünk alig vesz róla tudomást. Szamosvári Gyöngyvér és Zanotta Veronika, a Térszínház művészei megidézik Hervay Gizellát, a költőt, mert bíznunk kell abban, hogy versei hazatalálnak bennünk, otthonra lelnek itt, a Duna-Tisza tájékán.

"Még egy hiány a számadáshoz
Az voltam aki nem lehettem
Nincs felmentés nincs haladék
Elárultam úgy szerettem

Előbb a Szamos aztán a Maros múlik el
Torkomba fullad a Duna is
Kiteríthető táj
Többesszámban pusztulok el

Se ember se asszony csak vádirat
Alultáplált vendégmunkás
Érvénytelen érveréssel
Szükséghazában szükséghalott

Itt fekszem
Só a számon
Már csak a hallgatás jöhet
Harmadik honfoglalásom"

                              (Hervay Gizella: Levél a föld alól)

 A belépőjegy megvásárlása önkéntes, a befolyó összeget a Térszínház társulata felajánlja a vörösiszap károsultjainak. Az előadást beszélgetés követi az alkotókkal.