Öt fiatal színész vallomása a Színművészetiről, pályakezdésről, önmaguk menedzseléséről, a konfrontálódás lehetőségeiről – megnevezve ismert tanárokat, igazgatókat és rendezőket.

Konkrétan, példákat felmutatva fogalmaz meg Kelemen Kristóf előadása olyan kérdéseket a pályakezdő színészek helyzetével kapcsolatban, amelyekről csak általánosságokat szoktunk hallani. A produkció a legendás, 1969-es színészvizsgából, a Közönséggyalázásból indul ki, amikor az akkori tanszékvezető, Ádám Ottó az előadás közben feldúltan távozott a nézőtérről. A személyes történetek és eredeti dokumentumok alapján készült előadásban az alkotók a múltról a jelenre ugranak, és elkezdenek a jelenlegi fiatal generáció küzdelmeiről beszélni – saját élményeiken, humoros, groteszk és drámai történeteiken keresztül.

„Ez olyan színház, amely nemcsak felmutatni szeretné a valóságot, hanem ezzel egy időben dialógust teremteni. Megváltoztatni. Cselekvő színház. […] Kétségtelenül felszabadító erejű szabadságterápia lehet mindenkinek, aki fél a nála hierarchiában fölötte állók előtt képviselni önmagát. […] Úgy érzem, még sok-sok év múlva is emlékezni fogunk erre a bevállalós hierarchiabomlasztó kísérletre.” (Herczog Noémi, Élet és Irodalom)



 „Szűken értelmezve a pályakezdő színészek helyzetéről beszélünk, de valójában az egész fiatal generációról adunk látleletet, és azon keresztül a társadalomról is, amelyben ezek az emberek élnek.” (Kelemen Kristóf, kapcsolj.be)