A TranzDanz és az Ideiglenes cím múltja és jelene
Az idén 20 éves TranzDanz koreográfusa, Kovács Gerzson Péter 1987-ben alapította „társulatát”: ekkor lépett fel először – a Szkénében – TranzDanz néven és adta elő „társulatával” Tranz tánc című darabját.
Az idén 20 éves TranzDanz koreográfusa, Kovács Gerzson Péter 1987-ben alapította „társulatát”: ekkor lépett fel először – a Szkénében – TranzDanz néven és adta elő „társulatával” Tranz tánc című darabját. Néhány évnyi franciaországi munka után 1991-be tért vissza Magyarországra, ahol 1991. telén állította először színpadra a későbbiekben többször is átalakított Ideiglenes címet (IC), amely „berobbant” a hazai kortárs tánc világába.
A darab először szóló tánc volt Dresch Mihály zenéjére, akinek zenész társa Gerőly Tamás volt, színészként pedig Dóczy Péter szerepelt az előadásban. Ők hárman és KGP a produkció minden variációjában játszottak. A kibővítés után táncolt benne Ertl Péter (ma a Nemzeti Táncszínház szervezője), Tóth Richárd (ma a Kaposvári Csiky Gergely Színház színésze), Tokaji Tibor (a TranzDanz után a Közép Európa Táncszínház, majd Bozsik Yvette táncosa), Szilvási Károly (KET), Horváth Csaba (Sámán Színház, KET, Fortedanse).
Az első szóló kb. 70 perces volt – bemutatója az akkor még Lágymányosi Közösségi Háznak nevezett MU Színházban (1991. dec. 9.), néhány napra rá pedig a Pecsában volt (dec. 11.). Készült belőle TV film is (1992). A szólóból 30 perces trió született – ez jutott be és nyert díjakat a Bagnolet Nemzetközi Koreográfus Versenyen. A trióforma kibővült 50-60 percesre, a társulat stabilizálódott (Dresch, Lőrinszky, Gerőly, Dóczy, KGP, Horváth, Szilvási) és az Ideiglenes cím folytatta hódító útját: először London – The Place, majd Berlin, Frankfurt, Antwerpen, Zágráb, Liechester … következtek. 1993-ban, a darabot értékelve a Főváros az évad legjobb alternatív produkciója díjat adományozta az együttesnek.
Az Ideiglenes címben megnyilvánuló tánckoncepció nem teljesen előzmény nélküli a magyar táncéletben, a ’70-es években Györgyfalvai Katalin már alkotott néhány, a kortárshoz közelítő művet a néptánc bázisán, az IC azonban sokkal radikálisabban dekonstruált, törte szét szótagokra az organikus és mondatokban fogalmazó folklórt és építette be nyelvébe a színház eszközeit. Az IC tulajdonképpen a magyar kortárs első átütő és stílusteremtő darabja. Nem a néptáncot illesztette a kortársba, hanem egy új, innovatív módon megalkotott nyelvet hozott létre, amelyben az alkotórészek: a kárpát-medencei néptáncok, a kortárs tánctechnikák, a dramatikus színjátszás és az abszurd, a jazz-, a kortárs- és a népzene, a szcenikai eszközök használata és a dramaturgia. mellérendelt viszonyba kerültek egymással.
A TranzDanz és a koreográfus azóta is a megkezdett úton halad, amely – természetesen – nem egyenes vonalú, de alapkoncepcióját illetően folyamatos és konzekvens, eredője a választott irányba mutat. A koncepció mára végképp elfogadottá, mintává vált, akár iskolának is nevezhetjük, hisz egyre többen vallják magukénak és alapozzák munkájukat rá.
Trafó
A darab először szóló tánc volt Dresch Mihály zenéjére, akinek zenész társa Gerőly Tamás volt, színészként pedig Dóczy Péter szerepelt az előadásban. Ők hárman és KGP a produkció minden variációjában játszottak. A kibővítés után táncolt benne Ertl Péter (ma a Nemzeti Táncszínház szervezője), Tóth Richárd (ma a Kaposvári Csiky Gergely Színház színésze), Tokaji Tibor (a TranzDanz után a Közép Európa Táncszínház, majd Bozsik Yvette táncosa), Szilvási Károly (KET), Horváth Csaba (Sámán Színház, KET, Fortedanse).
Az első szóló kb. 70 perces volt – bemutatója az akkor még Lágymányosi Közösségi Háznak nevezett MU Színházban (1991. dec. 9.), néhány napra rá pedig a Pecsában volt (dec. 11.). Készült belőle TV film is (1992). A szólóból 30 perces trió született – ez jutott be és nyert díjakat a Bagnolet Nemzetközi Koreográfus Versenyen. A trióforma kibővült 50-60 percesre, a társulat stabilizálódott (Dresch, Lőrinszky, Gerőly, Dóczy, KGP, Horváth, Szilvási) és az Ideiglenes cím folytatta hódító útját: először London – The Place, majd Berlin, Frankfurt, Antwerpen, Zágráb, Liechester … következtek. 1993-ban, a darabot értékelve a Főváros az évad legjobb alternatív produkciója díjat adományozta az együttesnek.
Az Ideiglenes címben megnyilvánuló tánckoncepció nem teljesen előzmény nélküli a magyar táncéletben, a ’70-es években Györgyfalvai Katalin már alkotott néhány, a kortárshoz közelítő művet a néptánc bázisán, az IC azonban sokkal radikálisabban dekonstruált, törte szét szótagokra az organikus és mondatokban fogalmazó folklórt és építette be nyelvébe a színház eszközeit. Az IC tulajdonképpen a magyar kortárs első átütő és stílusteremtő darabja. Nem a néptáncot illesztette a kortársba, hanem egy új, innovatív módon megalkotott nyelvet hozott létre, amelyben az alkotórészek: a kárpát-medencei néptáncok, a kortárs tánctechnikák, a dramatikus színjátszás és az abszurd, a jazz-, a kortárs- és a népzene, a szcenikai eszközök használata és a dramaturgia. mellérendelt viszonyba kerültek egymással.
A TranzDanz és a koreográfus azóta is a megkezdett úton halad, amely – természetesen – nem egyenes vonalú, de alapkoncepcióját illetően folyamatos és konzekvens, eredője a választott irányba mutat. A koncepció mára végképp elfogadottá, mintává vált, akár iskolának is nevezhetjük, hisz egyre többen vallják magukénak és alapozzák munkájukat rá.
