Józsefvárosi West Side Story avagy: „hídépítő” cigány-magyar zenés játék cigányoknak, magyaroknak és mindenki másnak…

Egy józsefvárosi gimnázium színjátszói gőzerővel próbálnak a közelgő bemutatóra, amikor a főszereplő lány hirtelen megbetegszik. A szerep kivételes hangot és énektudást igényel. Vivien, a csapat egyik vezéregyénisége merész lépésre szánja el magát…

Sára Bubamara valóban gyönyörűen énekel, de nem tagja az iskola közösségének, sőt, egyáltalán semmilyen iskolába nem jár…

Hogyan válhat el ennyire két testvér sorsa már a kezdetekkor?

Képes-e befogadni a tanulatlan, ámde rendkívül érzékeny és tehetséges lányt egy zárt közösség? Tud-e közéjük hidat verni néhány elszánt pedagógus?

Szerethet-e cigány lány magyar fiút? S ha igen, mit tehet egy márványbőrű szépasszony, egy doktorné, hogy fiát kijózanítsa? És a cigányságában ezerszer megbántott másik édesanyának hol ér véget a türelme…?

És Báró, aki egyelőre kétes utakon keresi a boldogulást, beletörődhet-e, hogy Vivien után most másik húgát is elszakítsák tőle ezek a nagyképű fehérbőrűek…?

Késpengék villanása és lágy szerelmes sóhajok között végtére is egyetlen kérdés vár válaszra: Tudunk-e, képesek vagyunk-e élni – mi több: szeretetben élni - egymás mellett?

„Bőröm fehér… fekete…

Ki vagyok én ki vagy te

Egy a szív, a dobbanás

Mért vagyok én mégis más…

Egy a szív, a dobbanás

Látod, nem vagyok én más…