A kéz egyértelműen gitározásra való: lefogjuk a húrokat, belevágunk egy dalba, és miénk a világ. A kéz bűvös erejű: zenekart szervez körénk, hogy aztán a lányok sorban elájuljanak a koncertünkön. A kéz minden idők legjobb gitárosává tehet. A kéz tesz valódi zenésszé. A kéz bedagad és bőrkeményedéses lesz, ha használják. A kéz még akár farmernadrágot is szerezhet nekünk!

Aztán van az a kéz, amelyik a földet műveli. A kéz, aminek köszönhetően Pestre megyünk iskolába, nyaralni a Balatonra. A kéz Apa keze. A kéz, amely a bokrokat ülteti, a permetezőt kezeli, a termést szüreteli. A kéz bedagad és bőrkeményedéses lesz, ha használják.

Aztán van olyan kéz is, ami üt - bedagad és bőrkeményedéses lesz, ha használják.

És annak a lánynak is van keze, akinek gitározni szeretnénk. Azt a kezet kellene megpróbálni megfogni. Kínkeserves feladat: csak mintegy véletlenül, épp hogy megérintve, akaratlanul és nyilvánvalóan nem közeledési szándékkal... A kéz hagyja-e, hogy belesimuljon egy másik kéz?

Háy János saját novelláskötete, „A bogyósgyümölcskertész fia" alapján írta a színdarab szövegét, hogy aztán Lovasi András zenét csepegtessen hozzá; Göttinger Pál gondoskodik a fiatalos, lendületes rendezésről. Reméljük, hogy az előadás végén az Önök kezei is összeütődnek majd...