Piaf életét sokféleképpen mesélik könyvben, filmen és színpadon. Hol biografikus precizitásra törekszenek, hol a szimbolikusan értelmezhető - valós vagy legendás - mozzanatok felnagyítására összpontosítanak. Pataki Éva darabjában ez utóbbi vonal az erőteljesebb, amit az is érzékeltet, hogy Piaf darabbéli játszó-, pálya- és vetélytársa a korszak másik dívája, Marlene Dietrich. Mészáros Márta ehhez még a saját szempontjait is hozzáteszi: ez a két nő testesítette meg a XX. század nőideálját. A nők utánozták őket, a férfiak álmodtak róluk. Miközben az ő boldogságuk meglehetősen kétséges volt.

Különös élmény számomra, hogy bő huszonöt év után újra életre kel Budapesten az Edith és Marlene, amit Mészáros Márta biztatására írtam a Pesti színháznak, és amit ismét ő rendez. A darab a a prágai, a pozsonyi és a varsói bemutatók után ismét “hazatér”, és megint két csodálatos színésznő lép benne színpadra. A francia Edith Piaf és a német Marlene Dietrich találkozása sorsszerű volt, a XX. század két zsenije szélsőségesen más habitust képviselt: Piaf az önpusztító szenvedély, Dietrich a végletes fegyelem és profizmus útján járt, s hogy kinek volt igaza – azt döntsék el a nézők! Ma nem mernék róluk írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember. Amikor az üres papír fölött ültem, azon töprengve, hogy hogyan is lépjenek színre és szólaljanak meg ezek a csodálatos nők, Piaf dalait hallgattam, és beleborzongtam. Egyet ígérhetek, önök is hallani fogják a dalokat, és önök is borzongani fognak.

Pataki Éva