Ez egy szinopszis, hogy eljöjjön a popor (the Folk, le Peuple, das Volk, il Popolo, la Gente, la Homoj, Populus, a nép, az istenadta nép) és megnézze az előadást. Hallgassa meg és képzelje el azokat a Lackfi János és Ijjas Tamás meséket, amik cseppet sem megszokottak. Vakmerőek. Pofátlanok és néha kedvesek.

Minket is felráztak, kitágítottak, szétszedtek, elkábítottak, majd összeraktak. Eszement tempót vagy indulatot keltettek bennünk, majd szabadságot és békét. Azóta sem értjük, hogyan.

Ez a mesekavalkád úgy szól a mindenről, hogy tele van hiánnyal. Úgy ad választ, hogy utána felteszi a kérdést.

Ha eljössz, két szófolyam elönti a nézőteret, téged is, de amikor kidugod a fejed, hogy levegőt vegyél, akkor, na akkor! Ki tudja. (Kocsis Tünde és a Csapat)