A Száz köszöntő című műsor egy ünnep. Koccintunk az olyan figyelemre méltó emberekre, eseményekre vagy természeti jelenségekre, amelyek jelentős hatással voltak az emberiségre és a történelemre. Egyeseknek azt mondjuk majd, hogy „köszönjük”, másoknak meg, hogy „baszódj meg”, és ezt mindkét esetben határtalan örömmel tesszük. És ugyanakkor koccintunk mindannyiunkra. Azokra, akik még hisznek a jövőben, és azokra, akik már lemondtak politikáról, művészetről, filozófiáról, vallásról. Mindazokra, akik velünk vannak, és azokra is, akik ellenünk. Azokra, akik előttünk járnak, és azokra is, akik mögöttünk. A baloldaliakra, a jobboldaliakra, és azokra, akik középen ragadtak. Koccintunk azokra, akik mindig dicsérni fognak, és azokra, akik nem bírnak már elviselni minket. Emeljük poharunkat azokra, akik összzehoztak bennünket. Igyunk a mai művészekre, az elhunyt művészekre, és azokra, akik művészek akarnak lenni. Igyunk a közönségre, amely türelmesen eltűri művészi kísérleteinket, és a normalitás védelmezőire, akik megvetően fordítják el a fejüket. Egészségedre, Temesvár! Egészségedre, TESZT!

Minden egyes előadáshoz új pohárköszöntőt írunk a fesztivál, kiállítás vagy helyszín kulturális, nemzeti vagy politikai kontextusától függően, ahol Száz pohárköszöntőt mutatunk be. A Száz pirítóst először Lengyelországban mutatták be, ahol Tadeusz Kantor lengyel színházi rendező és képzőművész születésének ünnepére szentelték. Szlovéniában France Prešeren szlovén romantikus költő halálának és a sírján virágzó kultúrának szentelték. Rómában pohárköszöntőket Dante Alighierinek és a pokol kilenc körének szenteltek. New Yorkban pohárköszöntőt szenteltek az amerikai demokrácia atyjának, George Washingtonnak. Zágrábban a jugoszláv rezsim örökségét ünnepeltük Josip Broz Tito alakjában – alapítója és pusztítója. Az utolsó pohárköszöntőt a lengyel függetlenség 100. évfordulójának és Jarosław Kaczyński volt lengyel miniszterelnöknek szentelték.