Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja földbirtokosnõ egy rossz házasság és gyermeke tragikus elvesztése elõl menekült Párizsba és egy rossz szerelmi kapcsolatba. Viharos életet hagyva maga mögött érkezik öt év után haza a családi kúriába, szeretett bátyja mellé, hogy újra megtalálja lelki békéjét. A harmónia azonban rövid ideig tart. A szeretett szülõi ház, a családi birtok, a híres kert mára már megkopott fényében ragyog, sõt, egy kegyetlen ténnyel is szembesülnie kell a hazaérkezõnek: Lopahin kereskedõ, a ház régi ismerõse hozza a hírt: rövidesen elárverezik a birtokot, a gyermekkort emlékeit õrzõ házat a legendás cseresznyéskerttel együtt.

Ranyevszkaja fagyos májusi hajnalon érkezett és egy napfényes októberi reggelen távozik… Közben szerelmek, remények, hitek vesztek el; és a birtok, a csodálatos, az egyetlen, az öröknek vélt Cseresznyéskert… „a kert, ami még a lexikonban is benne van”, s amelyrõl így rajongott megérkezésekor a ház úrnõje:
” Ó, gyerekkorom, tisztaságom! Minden, minden fehér! Ó, én kertem! A sötét, borús õsz és a hideg tél után fiatal vagy újra, tele boldogsággal, nem hagytak el az égi angyalok!...Bárcsak ledobhatnám mellemrõl és vállamról ezt a nehéz követ, bárcsak elfelejthetném a múltamat!”
A Vígszínház harminchárom évvel ezelõtt mutatta be a Csersznyéskertet, Horvai István legendás Csehov trilógiájának záródarabjaként.
A Vígszínház mai Cseresznyéskertjét Alföldi Róbert rendezi.