Kevés olyan mű van a színháztörténetben, amelynek ősbemutatóját annyi szellemi és érzelmi harc, intrika, titokzatos összekacsintás előzte meg, mint a Figaro házasságáét. Sejthető volt ugyanis, hogy Beaumarchais, az egykori \"aranykezű\" órástanonc, nagyszerű hárfa- és lantművész, fegyverkereskedő, legbelső udvari kerítő és zseniális drámaíró megint készül valamire.

Amikor 1784-ben hosszú huzavona után végül bemutatják a komédiát, az éppen csak \"megnemesedett\" Beaumarchais már híres ember a születő Egyesült Államokban is. Nagy szerepe van abban, hogy itt, a tengerentúlon előbb hangzanak el a szabadság jelszavai, mint Franciaországban. Hazájában személyisége és művészete örökké nyílt titok a kortársak előtt: hol hangosan dicsőítik, mint a legfelsőbb körök befolyásos tagját, hol meg rettegve suttognak róla, mint a korrupt arisztokrácia leleplezőjéről.

A Figaro házassága, avagy Egy bolond nap is ilyen összetett: egyrészt remek kor- és jellemrajz, de bravúros cselvígjáték is. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. A szerelemét - ami boldogítóbb, mint a politikai jelszavak, de néha kíméletlenebb, mint a guillotine. Egy tinédzser epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után, gyarló és igaz, esendő és virgonc párokat, akik időnként sans-culotte, azaz úri nadrág nélkül maradnak. Eszenyi Enikő rendezésében egy kacér pillantás legalább annyira forradalmi lehet, mint a Bastille bevétele.

Hamvai Kornél új fordítását többek között Anger Zsolt, Danis Lídia, Hegyi Barbara, Kamarás Iván, Iglódi István, Pap Vera, Reviczky Gábor, Fesztbaum Béla és Varju Kálmán szólaltatják meg a Vígszínház színpadán.