Thomas Mann fia, Klaus a sógoráról, Gustaf Gründgens színházi intendánsról mintázta Hendrik Höfgen színész alakját, aki hazájában maradva, a Harmadik Birodalom szolgálatába állította tehetségét és ragyogó képességeit.

A Mephisto az ő történetét meséli el 1926-tól, a Hamburgi Művészszínháztól 1936-ig, amikor az Új Birodalom ünnepelt csillagává vált.

Hamburgban a fiatal süvölvény Höfgen a társulat kedvence, a színésznők titkos nagy szerelme, aki az egyhangú hamburgi életet forradalmi színházi terveivel próbálja fölbolygatni. Nappalait és estéit a színházban tölti, de délutánjait és éjszakáit a félvér táncosnővel, akitől táncórákat vesz, és éjszaka szerelmes közös álmokat szőnek a jövőről.

A színházban Höfgen megismerkedik Barbarával, egy magasabb körökből származó lánnyal, akit – karrierjét erősítve – feleségül vesz. Otthagyja Hamburgot, Bécsben próbál szerencsét, végül a nemzetiszocialistákkal köt szövetséget; lepaktál a hatalommal, és ezért a berlini Állami Színház intendánsává nevezik ki. Elveszíti barátait, de megnyeri magának Lotte Lindenthalt, a miniszterelnök-tábornagy feleségét, aki pártfogója lesz további terveinek megvalósításában. A tábornagy szintén nagyra tartja Höfgent, és kinevezi a német kultúra attaséjává, végül kultuszminiszterré.

A szenvedélyes színész Höfgen, akire mintha csak rászabták volna Goethe Faustjának Mephistóját, csak túl későn ébred rá, hogy valóban alkut kötött az ördöggel; Barbarától való válása után feleségül veszi Nicolettát az új német csillagot. Világra szóló esküvőjüket Lotte Lindenthal és a német birodalom ”szentesíti”.

Klaus Mann csodálatos, örökérvényű műve most a Vígszínház színpadán elevenedik meg.

A zenei felvételek elkészítéséért köszönet az Óbudai Danubia Zenekarnak és Silló István karmesternek.