„Tudnod kell Sancho barátom, hogy én az égnek rendelése szerint a végre születtem, hogy ebben a mi vaskorunkban – amint mondani szokták – újólag feltámasszam az aranykort.” Így jellemzi magát a lovag Cervantes regényében. A nagy spanyol író, aki egy napon született Shakespeare-vel, örökéletű figurát teremtett. Amióta a XII. században Don Quijote megszületett, minden kor vaskor, és az aranykorról álmodó hősök - akik nagybetűvel írják azt, hogy Bátorság, Igazság, Szerelem -, mindig kibékíthetetlen ellentétben állnak korukkal. Bolondok, lúzerek, mondjuk róluk hangosan, de a nézőtér homályában szívünkbe fogadjuk őket. Harcaikban velük vagyunk, bukásukat megkönnyezzük. Továbbálmodjuk velük „az álmot, mit nem láttak még”.