Csak akkor mondhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy mindannyian fontosak vagyunk, hogy számít a véleményünk, hogy a tapasztalataink és világlátásunk érvényesek, ha megfosztjuk a totalitarizmust azoktól a mechanizmusoktól, melyek azt működtetik, a behódolástól és a félelemtől. Csak akkor élhetünk a személyes felelősségvállalás jogával, ha előbb eltávolodunk az intézményesített gonosztól. Csak ha már megtettük ezt a lépést, csak akkor tud ez a négyzetméternyi bőr - hogy a darab metaforájával éljünk - visszaváltozni  élő szemtanúvá. Fordított analógiával élve, csak így tud, az egy négyzetméternyi bőrre redukált egyén ismét felelősségteljes, teljes értékű emberré lenni. A rekonstrukcióra tett bármilyen kísérlet azt feltételezi, hogy legelőször is rávilágítsunk az adott témára. Ellenkező esetben minden rossz és minden jó cselekedet egyaránt és egyformán banálissá és unalmassá válik. Csak akkor leszünk képesek szembenézni a saját félelmeinkkel, ha előbb a másik személy félelmeit ismerjük meg. Azáltal, hogy egy olyan pusztító és súlyos történelmi eseményt választ  témájául, mint a Holokauszt, megvizsgálva annak részleteit és azokat a jelentésrétegeket, melyek idővel hozzá kapcsolódtak, személyes fájdalmakat, félelmeket és szubjektív igazságokat boncolgatva, ez az előadás minden, csak nem banális. (Tomislav Zajec)

Jernej Lorenci (szül.1973) a neves Európai Színházi Díj az Új Színházi Valóságok kuratóriumának díjazottja. Munkájában és előadásaiban a rendező szerepét, a néző és előadók  viszonyát, a színházi és színpadi illúzió dekonstrukcióját és újrateremtését vizsgálja.