Sikora műve elemelt térbe és időbe helyezi a cselekményt. A dráma az Antigoné-mítosz alaphelyzetét és a mai világ viszonyait ötvözve teremti meg új, öntörvényu történetét. Az előadás nemcsak a hatalom és a vele való visszaélés kérdését vizsgálja, hanem egy frappáns dramaturgiai csavarral Antigonét megfosztja hős voltából: a "kortárs hatalom" elveszi tőle azt, amiért az eredeti Szophoklész-drámában küzd(het), Kreon ugyanis eltemeti testvérét, Polüneikészt. Sikora Antigoné-parafrázisa megkavarja a klasszikus történet szereplőinek viszonyait, az eredeti mítosz kifacsart, lenyomatszerű árnyai már egy másik, de most (később?) érvényes történetvázat üzennek, talán nemcsak figyelmeztetésként.Roman Sikora cseh kortárs drámaíró. 30 éves, dramaturgiát (cseh nyelven ez drámaírást is jelent) tanul a Brno-i Múzsa Művészeti Akadémián. Megélhetését és tanulmányait úgy biztosítja, hogy éjszakai portás egy kommersz, szórakoztató színházban, ahol főleg musicaleket játszanak.
Miért "politikusak" a darabjaid?
Engem érdekel a politika. Úgy gondolom, nagyon fontos dolog az életünkben, ám nem népszerű manapság "politikus" darabokat írni. A művészek között senki nem vállalja fel, hogy politikáról írjon, hiszen az a közönséget manapság nem érdekli. Az utóbbi tíz évben nem divatos a politika a cseh színpadokon. De valakinek vállalnia kell ezt is, és én vállalom ezt a szerepet. A jövő nagyon sötét. Ha komoly emberek előtt beszélek erről, szinte kinevetnek, azt mondják, nincs igazam. Nem értik, miről beszélek, és talán az a legborzasztóbb, hogy nem vesznek észre semmit, és így nem is tudnak ellene tenni semmit.
Számodra mi a fontos Antigoné alakjában?
Az én darabomban Antigoné egyfolytában tagad. Folyamatosan "NEM"-eket mond, de nem csinálja jól, mert azt nem tudja, hogyan kell "nem"-et mondanunk, és ez jó, de nem tudjuk ezt a "nem"-et jól artikulálni, megfogalmazni nem tudjuk a "hogyan"-t.
Mit gondolsz az (m) Színház előadásáról?
Akkor jó egy darab, ha sokféle rendezői elképzelést, értelmezést inspirálhat. A most látott előadás egyfajta lehetséges értelmezés, abszolút érvényes, úgyhogy én ezt el tudom fogadni, sőt, nagyon tetszik.
Mi az, amit másként gondoltál írás közben?
Amikor én Antigonét írtam, hihetetlen indulatok tomboltak bennem. Írás közben sok-kal dinamikusabbnak, agresszívebbnek éreztem a darabot. Ez az előadás kevésbé volt agresszív, lassabb, mint ahogy én képzeltem, de ez nem baj. Ez a rendezői olvasat az itteni nézők számára érthetőbb, befogadhatóbb. Nálunk otthon Csehországban a színházi hagyományok miatt valószínűleg még nagyobb hangsúlyt kapna a komikum, bár hangsúlyozom, ebben az előadásban is eléggé "vaskos" helyenként a hu-mor jelenléte, és az egész előadás formai világa, hangulata rendkívül impozáns, erős. Tehát azontúl, hogy nagyon örülök ennek a bemutatónak, nagyon izgalmas ez az (m) Színház által létrehozott változat, és nem utolsó sorban egy nagyon ígéretes rendezői gondolkodás van jelen, ami külön öröm számomra.