Falus Tamás beszámolója az Albert és Charlie című bemutatónkról. Köszönjük!
Érdekfeszítő, gondolatébresztő kamaradarab színvonalas megvalósítását láthatjuk a Rózsavölgyi Szalon új produkciójában. Csaknem másfél órában, egyetlen felvonásban zajlanak az események, a párbeszédekben két humánus ember képe rajzolódik elénk. Epres Attila hosszú, bozontos fehér hajú parókájával külsőleg is elénk varázsolja az utókor számára ismert Einstein-képet (még nyelvet is ölt ránk). Pál András Charlie-ként inkább gondolataival idézi fel a tépelődő Chaplint, mint hasonlóságában. (Civilként miért is kellene kopottas öltönyben, kalapban, sétabottal, elhordott, méretes nagy cipőben feltűnnie.) Helene, a házvezetőnő-titkárnő szerepében Nagy Dóra jól egészíti ki a két főszereplőt.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
